A napokban egy cégvezető 63 millió forintos követelésének mondhatott végleg búcsút. A követeléskezelő tevékenységet folytató társaságunk felkeresése után döbbent rá, hogy mekkora hibát vétett, és csak ennyit mondott: hát ezt eddig senki nem mondta!
Ő is – mint sok más vállalkozó – úgy gondolta, hogy ha egy cég nem akarja kifizetni a jogos követelését, akkor először ügyvédhez kell fordulni, majd perre lehet vinni az ügyet, utána pedig felszámolást lehet indítani az adós ellen. Amennyiben ez sem vezet eredményre, akkor jöhet „végső” megoldásként egy követeléskezelési eljárás.
Hát rosszul gondolta. A hiba a sorrendiségben van. Egy évekig elhúzódó peres eljárással szemben egy követeléskezelési eljárás megindítása ugyanis szinte minden esetben GYORSABB, OLCSÓBB és HATÉKONYABB.
Ráadásul van egy dolog, amiről általában megfeledkezik az ember.
Amennyiben egy követeléskezelő eljárással nem sikerül a pénzéhez jutni, akkor még mindig ott van a lehetőség felszámolást indítani az adós ellen. Ellenben, ez fordítva nem igaz. Ha elindul a felszámolás vagy esetleg a csődeljárás, akkor már nincs lehetőség követeléskezelésre.
Továbbá ne feledkezzünk meg egy fontos tényről. Egy cég elleni per minél hosszabb ideig tart, annál több ideje van az adósnak a vagyont a cégéből kivonni. Könnyen járhat úgy az ember, hogy a magas perköltség befizetése után évek múlva hiába nyeri meg a pert, az ítéletet nem lesz kin végrehajtani.
Az egyszerű vidéki ember mondaná erre: hát fiam járni járt, de nem jutott.
