Média cikkek

20.év. pénzbehajtás.

V.rész.

20 évvel ezelőtt, amikor megalakultunk az volt a cél, hogy Debrecenben és annak környékén ismerté váljunk és ha valakinek pénzügyi kintlévősége van akkor ne kelljen Budapestre mennie a megoldásért. Még minket is meglepett, hogy milyen gyorsan terjedt a hírünk és pár hónap múlva már nem volt olyan megye, ahonnan nem érkezett volna megkeresés, majd ezt követték a külföldi ügyek.

Előtte is voltak olyan megkeresések, amik külföldről érkeztek, de ezeknél az ügyeknél általában Magyarországi adósok ellen adtak megbízást, de most megfordultak a helyzet. Itthoni cégek és magánszemélyek kezdtek minket megkeresni, akiknek az adósuk vagy időközben külföldre távozott vagy már az kintlévőség kialakulásakor is külföldön élt.

Őszintén megvallva nem minden külföldi ügyet vállalunk el, de ennek ellenére rendszeresen vannak olyan ügyfeleink, akik az ilyen ügyek megoldásának a nehézségeit hallva sem lehet eltéríteni a megbízásunktól. Sokszor elmondják, hogy más jogi úton esélyük sincs a pénzük visszaszerzésére és mi vagyunk az utolsó esélyük.

Ilyen esetben indult a következő ügyünk is. Egy olyan Magyarországon élő román férfi kért befektetésre egy jelentős összeget, aki időközben Németországba költözött. A megbízónk tisztába volt azzal a szomorú ténnyel, hogy a panaszával hiába menne a bíróságra. Amire megnyerné a pert addig már a Németországi címe is megváltozna az adósnak és bottal üthetné a nyomát. Gyorsan megkeresett minket és kérte, hogy minél hamarabb kezdjük a munkánkat.

Kezünkben a követelést alátámasztó irattal és a jelenlegi címmel négy fővel elindultunk Stuttgartba.

Stuttgartba a jelzett címen senkit nem találtunk. Estig sétálgattunk a cím környékén és vártuk, hogy a szomszédok a munkából hazaérjenek. Több szomszéddal beszéltünk, akik elmondták, hogy a keresett személy a barátnőjével albérletben lakott itt, de már elköltöztek. Kizárólag annyit tudtak elmondani, hogy a célszemély barátnője a közeli pizzériában volt pultos. Nem sok esélyünk maradt, de mivel már éhesek is voltunk ezért elmentünk a pizzériába vacsorázni és infót gyűjteni. A pizza rendelés során beszédbe elegyedtünk az új pultos lánnyal, akitől megtudtuk, hogy a vele egykorú régebbi pultossal baráti viszonyba volt és elég sokat tudott róla és az általunk keresett román fiúról. Elmondta, hogy állandóan veszekedtek és többször meg is ütötte a lányt a barátja, ami miatt szétköltöztek. A fiúról nem tudott semmit mondani, de a barátnőjének megtudta mondani az új munkahelyét, ami nem messze volt Stuttgartól.

Még aznap este elgurultunk Heuchlingenbe, ahol egy vendéglőbe meg is találtuk a hölgyet.

A kérdés csak az volt, hogy miként vegyük rá a hölgyet a volt élettársa címének a kiadására.

Tudtuk, hogy csak egy próbálkozásunk lehet és ha nem sikerül akkor több ezer km-ert hiába tettünk meg, ezért mindent egy lapra tettünk fel.

Kitaláltunk egy sztorit, miszerint mi egy Budapesti lány megbízásából szeretnénk megtalálni a volt párját, aki elcsábította és házassági ajánlat színlelésével pénzt csalt ki a megbízónktól.

A féltékenység és a női düh szikrái csillantak meg a volt élettárs szemébe, aki cifra káromkodások után azonnal megadta a mi emberünknek a címét. Amikor láttuk, hogy nyert ügyünk van kérdésekkel árasztottuk el. Válaszaiból megtudtuk, hogy a mindenki előtt titokban tartott Stuttgardi bérelt lakást több román bűnöző használja és innen szoktak betörésekre indulni.

Irány vissza Stuttgárd! Lakásba felmenve ott 3 rossz arcú román emberkét találtunk, de a mi emberünk nem volt köztük. Tisztába voltunk vele, hogy bűnözőkkel állunk szemben és minden pillanatban megváltozhat a velünk szemben állók magatartása ezért a kezdeményezést nem engedtük ki a kezünkből. Határozott fellépéssel közöltük velük, hogy gyilkossági ügyben keressük az emberünket és ha nem akarnak maguknak bajt, illetve néhány év börtön nyugalmat akkor azonnal elmondják, amit tudnak. Zavartan és egyben riadtan néztek egymásra és hevesen tagadták, hogy tudnának bármilyen gyilkosságról. Látva a kialakult helyzeti előnyünket elmondtuk, hogy tudunk a betöréseikről, de szerencséjük van mert minket csak a gyilkossági ügy érdekel ezért, ha most azonnal megmondják a társuk elérhetőségét akkor őket most futni hagyjuk, de ha nem akkor mindenkit viszünk be a rendőrségre.

Láss csodát egy perc múlva a kezünkbe a romániai címmel mentünk le a lépcsőházból. Örömünk csak akkor hagyott alább, amikor megnéztük a térképen, hogy Pitesti Bukarest mellett kutya messze volt.

Rövid tanácskozás után arra jutottunk, hogy ha már ilyen kalandos után megtudtuk a címet, akkor mit nekünk még néhány ezer km-er. Irány Pitesti!

Már csak fizetésre kellett bírni az emberünket, ami a vártnál könnyebb volt, mivel a régi jól bevált módszerünket vettük elő.

Az adóst sikerült meglepnünk az általunk beszerzett sok információval, majd mikor láttuk, hogy az adós lefagy, akkor megnyugtattuk, hogy mi nem vagyunk hatóság, nem akarjuk börtönbe juttatni, kizárólag azért a „csekély” pénzért jöttünk, amivel a mi megbízónknak tartozik. A nála lévő minden pénzt kirakattunk egy asztalra, de ez csak a tartozás kétharmadára volt elég.

Az emberünk égre földre esküdözött, hogy napokon belül szerez még pénzt, de tudtuk, hogy amint kilépünk a lakásból a pasas tovább fog állni. Ezért megkértük, hogy a nála lévő aranyékszereket adja át, amit először nem akart átadni, de megnyugtattuk, hogy visszakapja amint a teljes tartozását egy héten belül kifizeti. Szerintem ő is tudta, hogy ezt soha nem fog megtörténni, de olyan hatása volt a román politia emlegetésének, hogy rövid időn belül önként átadta az ékszereit.

Következő bloggomban elmesélem azt történetünket, amikor a munkánk során szlovák maffia barlangjába tévedtünk.

 

20.év. pénzbehajtás!

IV.rész.

Az elmúlt 20 évben több ezer követelés érvényesítésére kaptunk megbízást, melynek keretében vannak olyan ügyek és benne lévő személyek, akik nekünk is meglepetést tudnak okozni.

Kezdhetném azokkal, akik milliós kölcsönöket nyújtanak, majd megbízásunk során kiderül, hogy a pénzátadás idején nem rendelkeztek a kölcsön összegével.

Akkor miként tudtak kölcsönt adni? …………hát hitelt vettek fel!!!!!!!

Ilyen nincs?……..dehogy nincs!

Minden évben 3-4 ilyen személy keres meg minket és elmondják, hogy ezt jó befektetésnek gondolták, mert – nagy okosan! – kiszámolták, hogy ők a végén jól fognak járni, mert magasabb kamattal adják tovább a pénzt, mint a bank.

Eleinte az emberi butaság ilyen fokával történő szembesülésnél még mi is meglepődtünk, de most már csak legyintünk.

Azon inkább meglepődünk amikor idős hölgyek egy facebook üzenetet író ismeretlenbe egy pillanat alatt beletudnak szerelmesedni és milliókat utalnak ismeretlen külföldi bankszámlára, majd várják a királyfit fehér lovon.

 

Persze erről se gondolják, hogy csak egy ilyen hölggyel találkoztunk. Az utolsó ilyen ügyben egy 60 feletti közös képviselő hölgy utalta tovább a saját pénzén felül 4 vagy 5 társasház minden megtakarítását.

A pálmát mégse ez az ügy viszi!

A következő eset egészen hihetetlennek fog tűnni, de biztosíthatom, hogy a minket felkereső Romániában élő, de rendszeresen Magyarországon tartózkodó hölgy a történetének valódiságát levelezését, utalásokkal és más bizonyítékokkal alá tudta támasztani, amit, ha nem látunk akkor azt mondanánk, hogy ilyen nincs.

Sztori: A hölgy elmondta, hogy a facebokkon megismerkedett egy Németországban élő szimpatikusnak látszó férfival, aki különlegesen kecsegtető befektetések lehetőségét vázolta számára. Mivel neki volt pénze és megtetszett neki a befektetés /meg szerintünk a férfi is/ ezért elsőre 4.000 eurót átutalt egy német bankszámlára, amit még több utalás követett.

A zavarosnak hangzó semmilyen irattal nem alátámasztott üzlet kezdett még zavarosabbá válni és megkérték a hölgyet, hogy a jövőben ne a német, hanem egy spanyol bankba utaljon egy általa ismeretlen férfi számlájára, amit még 2 alkalommal teljesített a hölgy. Már közel jártak a hatalmas extra profit kifizetéséhez, de újabb zavaros fordulatok keletkeztek az ügyben, ami azzal járt, hogy Nigériába kellett utalnia, amit szintén megtett a hölgy, de amikor a kifizetések csak nem akartak beindulni akkor a hölgy gyanút fogott.

Jobb későn, mint soha! – szokták mondani. 🙂

Itt jött el az idő a jegyzetelésben, hogy rákérdezzek az eddig kifizetett pénzek pontos összegére.

Kapaszkodjanak meg: kb:700.000,- eurót!!!  utalt át a hölgy különböző német, spanyol, nigériai bankszámlákra, ami az akkori árfolyam szerint kb 270 millió forint volt.

Ilyen összegű pénzmozgás nem tűnt fel a bankoknak? – kérdeztem.

De igen, Romániában le is tiltották a bankszámlámat, de átjöttem Magyarországra és az OTP-nél nyitottam egy újabb számlát is az utolsó utalásokat innen küldtem, ami miatt az itteni bankszámlámat is letiltották. – jött a válasz.

Nem tudtam magamba tartani a véleményem: Jól megcsinálta magának a bajt hölgyem!

Óóóóóó a baj nem itt kezdődik! – kezdett sírni a hölgy és folytatta.

Először csak a saját pénzemet adtam oda, majd hitelt vettem fel a házunkra, de ez nem volt elég ezért az állatorvos lányom rendelőjét is hitellel terheltem meg, amit a bank most el akar venni. A lányom amikor megtudta, hogy mit csináltam felakasztotta magát. A férjem elzavart otthonról és két hét múlva a kedvenc lány halála után ő is felakasztotta magát.

És mit tud arról a személyről, aki ezt az országokon átívelő fantasztikus befektetésbe belevonta?

Semmit!!!!!! – jött a rövid válasz.

A facebook posztos törölték. Telefonszámok, ahonnan hívták és üzeneteket küldtek számra, azok már nem élnek. Ön szerint van esélyem a pénzem visszaszerezni? – kérdezte.

Az én válaszom is rövid volt: nincs.

Úgy gondolják, hogy ezt már nem lehet fokozni? Tévednek!

Volt egy Megbízónk, aki 376 millió forintot utalt át egy férfi számlájára, aki nagyon jó befektetéssel kecsegtette. A szerződéskötésünk alkalmával kértem, hogy küldje el a szerződéseket.  Megküldte!

Ami után visszahívtam a hölgyet és azt kérdeztem:

Elnézést, de látom, hogy a szerződések szlovák nyelven íródtak és én nem tudok szlovákul. Elmondaná, hogy miről szólnak ezek az iratok?

Válasz: Nem tudom, én sem beszélem a szlovák nyelvet. Nekem csak azt mutatták meg, hogy a lap alján hol kell aláírnom.

Több kérdésem nem volt. 🙂

20.év. pénzbehajtás!

III.rész.

Munkánk során az elmúlt 20 évben több ezer megbízást kapunk különböző személyektől, akik közül többen az eljárásaink végén boldogan fognak velünk kezet és hálásak nekünk, hogy a pénzüket visszaszereztük.

Ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen teljesen logikusan hangozhat, ha az eljárásunk miatt az adósok általában mérges és haraggal gondolnak ránk, míg a megbízóink sikeres eljárás végén hálásak és boldogak.

Persze mindig vannak kivételek és az elmúlt 20 évben nem is kevés olyan ügyben jártunk el, ahol a végén nemcsak a Megbízónk, hanem az adós is hálás volt.

Emlékezetem szerint a megalakulásunk után már az első évben találkoztunk egy olyan adóssal, aki hálája jeléül a mi legnagyobb megdöbbenésünkre két rekesz szabolcsi almát hozott be az irodánkba. Pedig az ügy elején mesze nem ilyen végkifejletre számítottunk.

De mi is történt?

Egy anyuka keresett meg minket, aki elhozta az enyhén értelmi fogyatékos 28 éves fiát hozzánk. Elmondták, hogy a faluban van egy 40 év körüli hölgy, aki szerelmet színlelve a fiú minden pénzét kicsalta. A rendőrséget már megjárták, de ott nem foglalkoztak az üggyel, mert azt mondták, hogy a fiú nagykorú, nem teljesen beszámíthatatlan és ami pénzt a hölgyre költött azt saját önszántából adta át, tehát a hatályos jogszabályok alapján nem történt bűncselekmény.

Felvettük az ügyet, majd fizetési felszólítást küldtünk ki az adósnak amire válasz nem érkezett. A fizetési határidő lejárta után pár nappal éppen az adós lakcíme közelébe volt dolgom ezért gondoltam arra fordulok és megnézem az adós. Általában nem egyedül szoktunk kimenni, de mivel arra vezetett az utam, úgy gondoltam, hogy megállok. Ha másért nem akkor egy információt gyűjtök a hely

színen. A megadott címen csengetésemre az adós nyitott ajtót, ami után egyből feltűnt, hogy a bemutatkozásomat követően gyorsan betessékelt a házba, miközben lopva szétnézett, konstatálva, hogy az érkezésemet nem látja senki.

Így már a belépésemkor tudtam, hogy a szégyenérzet lesz a gyenge pontja. Elmondtam neki, hogy kiküldhettem volna 4 costella behajtó iroda feliratú formaruhában lévő munkatársamat, ami után percek alatt az utca minden lakója megfogja tudni, hogy miként csalt ki egy értelmi fogyatékosból 3,5 millió forintot, de nekünk nem célunk a nyilvános megszégyenítés.

Lehet az ügyet diszkréten intézni és lehet látványosan. Ő dönti el, hogy melyik módot válassza.

A hölgy égre földre esküdözött, hogy ő nem akarta a fiú pénzét elszedni. Állítása szerint a fiú önként a szerelme jeléül fizetett mindent helyette. Valamint fogyatékossága ellenére igenis volt érzelmi kapcsolat köztük.

Az is lehet, hogy Ön most igazat mond, de az is lehet, hogy csak egy történetet talál ki a megbízónk pénzének Önhöz vándorlásának megmagyarázására– mondtam.

Nekünk – mint minden más ügyünkben – nem tisztünk igazságot szolgáltatni vagy erkölcsileg bárkit is elítélni. Nekünk csak az a dolgunk, hogy a megbízónk követelését érvényesítsük és a pénzét visszaszerezzük.

Szép csendben visszafizeti a kapott pénzt és mindenki elfelejti a történteket. Jó lesz így? – kérdeztem.

Szemmel láthatólag a hölgy nagyon örült, hogy nem akarjuk az ügyet nagy dobra verni és ígéretéhez híven 3 hét alatt vissza is fizette a pénzt.

Már el is felejtettem az ügyet, amikor pár hónap múlva két rekesz szabolcsi almát hozott be az irodánkba és ragaszkodott annak elfogadásához. Őszinte hála tükröződött a szemébe, aminek hangot is adott. Elmondta, hogy ha a faluba elterjed róla, hogy egy értelmi fogyatékost csábított el és még a pénzét is elfogadta, akkor inkább felakasztotta volna magát, minthogy ilyen szégyenbe kellett volna élnie.

Ez volt az első olyan ügyünk, amikor az eljárásunk végén nem csak a megbízó, de az adós is hálás volt.

A következő évben jött az elhíresült virág cukrászdás ügyünk, ahol a tartozást több részletben Szegeden a virágcukrászda irodájában készpénzben fizették ki. Itt már meg sem lepődtünk, hogy minden kifizetés során süteményekkel kínáltak és a decemberi elszámolás alkalmával három rúd diós, mákos, gesztenyés bejglit csomagoltak.

Miért tették?

Ezt csak ők tudnák megmondani, de az érezhető volt, eljárásunk alatt a másik félben kialakult kezdeti félelem és görcs megszűnt.

Akár furcsának is hangozhat, de a munkánk során az adós és mi köztünk is létre szokott jönni egy bizalmi kapcsolat, ami a virágcukrászdás esetben odáig ment el, hogy a bejgliken kívül az ügy lezárását követően az ügyvezető is megbízott minket egy magánjellegű követelésének érvényestésével.

Az elmúlt 20 évben számtalan ügyben az adós miután kifizette a tartozását később megbízó lett, ami szintén azt bizonyítja, hogy vannak esetek amikor mindenki elégedett tud lenni.

20.év. pénzbehajtás!

II.rész

Minden kezdet nehéz, szokták mondani, ami ránk is igaz volt. A legnagyobb problémánk az anyagiak hiánya volt. Már a legelején szembesültünk azon gonddal, hogy nem állt a rendelkezésünkre még az a 3 millió forint sem, amit egy Kft létrehozásakor banki folyószámlán kell igazolni. Ezért Costella Követeléskezelő Bt-ként kerültünk regisztrálásra., Amiről valljuk be elég idétlenül hangzik, főleg a más követeléskezelő Kft-k vagy Zrt-k között.

A betéti társaság megjelölés akkor vált még inkább problémának, amikor azon kezdtünk gondolkodni, hogy a személyes felkereséseket végző csoport milyen formaruhába jelenjen meg az adósok címén.

Rövid ötletelés után megszületett a formaruhákon feltüntetett kiírás:

COSTELLA BEHAJTÓ IRODA

Sorainkban tudhattunk egy volt tisztiiskolás iskolatársamat, aki mellesleg főállásban sportruházati boltot vezetett, aki boldogan jelezte, hogy kb 30 db costellás pólót, 30 db bélelt mellényt legyártat. Ezzel a nyári és téli öltözetünk is egy csapásra megszületett.

Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy a formaruhák felvételével minden megváltozott.

Akik a costella pólókat magukra öltötték azt érezték, hogy egy összetartó csapat tagjai. A kívül állók emberekre pedig még nagyobb hatást gyakorolt. Szinte nem tudták levenni a szemüket a fiainkról. Nem egyszer – főleg kis településeken – azt a visszajelzést kaptuk kiszállásunk után a fél falu hetekig arról beszélt, hogy itt voltak a kommandósok. 🙂

Következő héten, amikor újra arra mentünk az adósok inkább kifizették a tartozásukat, mert nem akarták, hogy a falu újra róluk beszéljen.

A sikereinket nem csak pénzben tudtuk mérni, hanem a hírünk is egyre gyorsabban terjedt.

Ekkor még nem volt honlapunk és csak a hirdető újságukban megjelenő egymondatos hirdetéseink útján tudtak minket megtalálni. Ezért felértékelődött a láthatóságunk. Ha kiszálltunk egy utcában, akkor hetek belül a környékről érkezett 2-3 új ügyben megkeresés.

A telefonhívásaink is sok esetben úgy kezdődött, hogy: Jó napot kívánok, pár hete láttam magukat az utcánkban és érdeklődöm, hogy nem tudnának nekem is segíteni….

Ráadásul egyre többen akartak nekünk dolgozni. A nekünk dolgozó behajtók elkezdték fotózni magukat és a fotóik láttán mások is kedvet kaptak a csapatunkhoz jelentkezni.

Beindult az üzlet!

Egyre több ügyünk lett és egyre sikeresebbek lettünk! Ebben az időben keresett meg minket egy vállalkozó, aki elmondta, hogy több mint 20 millió forintért a szegedi virágcukrászda teljes belső felújítását elvégezte, de nem fizették ki.

Az ügyet nem akarom újra leírni, mivel a www.costella.hu oldalon a média rovatnál megtalálható a „PÉNZBEHAJTÓK JÁRTAK A VIRÁGBAN!”  bejegyzés, ahol részletesen elmesélem az ott történteket.

Valamint szintén a www.costella.hu oldalra fel van töltve videó egy előadásomról, ahol még több részletet megosztva vállalkozóknak mesélem el a virágcukrászdás ügyünket.

 

Ha valakinek nincs ideje a fenti bejegyzéseket megnézni, akkor röviden elspoilerezem a sztori végét. A cukrászda vezetése, aki előtte hallani sem akart a tartozás megfizetéséről a cukrászdában costella behajtó irodás feliratú formaruhában megjelenő behajtókat látva a teljes tartozásukat megfizették.

Ez az ügy Szegeden akkora port vert fel, hogy évekig megalapozta a hírünket ebben a régióban. Nem volt olyan hét, hogy Szegeden ne tűntek volna fel a costellás behajtók, amik mindenhol azonnal beszédtémává váltak.

Az alkalmi megbízással foglalkoztatott behajtók száma is megnőtt, így előfordult, hogy egy időben két behajtó csoport dolgozott.

Ennek az lett az eredmény, hogy bár a székhelyünk Debrecenben van és országosan dolgozunk, de 2006-2008 közötti időben messze több megbízás érkezett hozzánk, mint az ország bármely részéből.

Következő bloggomban mesélni fogok a hálálkodó, boldog adósokról.

 

20.év pénzbehajtás.

I.rész.

Emlékszem, hogy a vállalkozásunk indításakor kezembe akadt egy hirdetés, melyben egy apa és fia által alakított követeléskezelő cég úgy reklámozta magát, hogy 15 év szakmai múlttal a hátuk mögött nyújtanak segítséget.

Szomorúan konstatáltam, hogy egy ilyen nagy múltú cég mellett a követeléskezelési piacon mi – akkor kezdőként – labdába sem rúghatunk.

Ennek ellenére 2005-ben megalakítottuk a Costellát. Először csak betéti társaságként működtünk, mert annyi pénzünk sem volt, hogy egy Kft-t alakítsunk, majd 2008-ban a Bt jogutódjaként a Costella Követeléskezelő Kft-re változtattuk a nevünket.

Az évek pedig szinte észrevétlenül peregtek egymás után. Mostanra elértünk egy kerek évszámhoz, ami azt jelenti, hogy a Costella Kft immár 20 éves szakmai múltra tekinthet vissza. Akik 20 éve nekünk konkurenciának számítottak azok közül szinte már egy cég sincs a szakmába. Az általam kicsit irigykedve olvasott hirdetés feladójaként szereplő apa és fia által vezetett követeléskezelő Zrt-is felszámolásra került.

Azt szokták mondani, hogy az élet nem áll meg és valahol az a dolgok rendje, hogy aki 20 éve kezdő volt az 20 év múltán profinak számít, majd lehet, hogy újabb 20 év múlva átadja az akkori kezdőknek a stafétabotot.

Arra gondoltam, hogy az elmúlt 20 évünkre emlékezve indítok egy bloggot, melyben kéthetente egy rövid történettel idézem fel a legérdekesebb, leghihetetlenebb ügyeinket.

Kezdjük a legelején, miként is indult a Costella sztori.

Volt egy srác, aki egy –azóta megszűnt – budapesti követeléskezelő cégnél dolgozott és Debrecenbe visszaköltözését követően egy rendőrtiszt barátjával megbeszélték, hogy alakítanak egy behajtó céget, de mivel úgy érezhették, hogy ketten kevesen vannak ezért szóltak nekem is. Nagy lendülettel kezdtük a tervezgetést, de mire oda jutottunk volna, hogy megalakítjuk a követeléskezelő cégünket az egyik fiú egy banknál, míg a másik srác a rendőrségnél kapott egy-egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Így egyik napról a másikra egyedül maradtam, de innen szép nyerni gondoltam és lázas szervezésbe kezdtem.

A 15 éves rendőri karrierem során sok munkatársat ismertem meg, akik idővel már leszereltek, valamint a rendőrtiszti főiskola és más rendőri iskolában eltöltött évek alatt az ország szinte minden megyéjében volt olyan iskolatársam, akik már otthagyták a rendőrséget és vállalkozók lettek.

Lázas telefonálgatásba kezdtem, melynek hatására egyre többen láttak egy kifejezetten érdekes tűnő mellékfoglalkozásban jól jövedelmező lehetőséget.

Volt, aki a sportruházati boltja vezetése mellett vagy magánnyomozói vállalkozásával párhuzamosan vágott bele a nagy kalandba.

Megmondom őszintén, hogy nagyon lelkesek voltunk és roppant amatőrök. Nem volt irodánk, nem volt honlapunk, nem volt semmink. A helyi hirdetőújságokban egymondatos hirdetéseket adtunk fel. „Pénzbehajtás gyorsan és hatékonyan Tel:…”

Ma már biztos, hogy nem lehetne így egy vállalkozást elindítani, de akkor még más világ volt.

A hírünk az ilyen egymondatos hirdetéseken túl, szájról szájra is terjedt. Kimentünk egy faluba az adósokat személyesen felkeresni, ami után szinte mindig jöttek olyan új ügyfelek, akik vagy láttak minket vagy a faluban futótűzként elterjedő hírünkről értesült.

Szinte az első hónaptól kezdődően egyre több és több ügyfél keresett meg minket és bízta ránk a követelésének az érvényesítését. Emlékszem, hogy a második évben már annyi folyamatban lévő ügyünk volt, hogy kénytelen voltam mindig magamnál tartani egy kis füzetet, mert már nem tudtam fejbe tartani a sok nevet, akik minden órában hívtak és érdeklődtek az ügyeik felől.

Következő bloggomban elmesélem az első igazán nagy ügyünket, ami az ország déli részén egy csapásra híressé tette a Costellát.