Média cikkek

Tévhitek és a valóság a pénzünk visszaszerzésére! 3.rész

Előző cikkünkben megtudhattuk, hogy érdemes minél hamarabb eljárást indítani a pénzünk visszaszerzésére.

Ezen felismerés után jön a rossz hír. Minden eljárás pénzbe kerül. Persze mindig vannak és lesznek is, akik nem akarnak semmilyen költséget vállalni és jön a legveszélyesebb tévhit.

„Én is megtudom keresni a visszafizetéstől elzárkózó adósom és képes vagyok olyan határozottan fellépni vele szemben, mint egy követeléskezelő cég, így még pénzbe sem kerül a követelésem érvényesítése! „

Két megtörtént esettel tudom a legjobban szemléltetni, hogy ez mennyire veszélyes.

Évekkel ezelőtt több előadást tartottam különböző céges rendezvényeken, ahol mindig próbáltam az előadásomat színesíteni egy-egy pénzbehajtási akcióink történetével. Egy ilyen előadás alkalmával lépett hozzám egy nagydarab, szakállas cégvezető és fülig érő mosollyal invitált egy kávé meghívásra.

  • Gyere meghívlak egy kávéra, mert nélküled soha nem kaptam volna vissza a pénzem!

Először nem értettem, hiszen a cégétől nem kaptunk megbízást, de ő gyorsan folytatta.

  • Mindent úgy csináltam, hogy te az előző eladásodkor elmondtál. Elmentünk az adósomhoz, kicsit megszorongattuk, aki egyből kifizette a tartozását.

Kérdésemre elmondta, hogy alkalmazta azon módszerünket, hogy nem az irodában, hanem az adós lakásán kell kényelmetlen helyzetbe hozni az adóst, ezért hárman meglátogatták az adóst. Először csak a feleség volt otthon, de ők bementek a lakásba és azt mondták, hogy innen addig nem mennek el, amíg a tartozást ki nem fizetik. Láss csodát 4 óra várakozás után borítékban hozta az pénzt az adós.

  • Na mit szólsz, ügyes voltam? Visszajött a pénz és még sikerdíjat sem kellett fizetnem! –büszkélkedett

Gratulálok – mondtam, de azt tudod, hogy amit tettél azt a bíróség általában 4 év letöltendő börtönbüntetéssel szokta jutalmazni. Az eddig magára büszke cégvezető elfehéredő arcát látva folytattam. Az adós sérelmére önbíráskodást, a családtagja sérelmére személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést követtél el, amivel veszélybe sodortad magadon kívül a családod megélhetését és a cégedet, ami lehet, hogy 4 év múlva vezető nélkül csődbe jutna.

A cégvezető ekkor döbbent rá, hogy milyen óriási kockázatot vállalt.

Másik alkalommal a személyesfelkeresést végző csoport kénytelen volt a megbízót magukkal vinni, mert csak ő tudta megmutatni, hogy az ország másik végébe elmenekülő adós tartózkodási helyét. A lakásba bemenve az adós elnézést kért és egy percre átment a másik szobába, majd visszajövet elkezdte provokálni a megbízót. A megbízónak sem kellett több a munkatársaim árnyékából felbátorodva visszaszólt az adósnak. A munkatársaim azonnal kapcsoltak és leállították az adóst, majd többször kihangsúlyozták, hogy mi nem értünk egyet az elhangzott fenyegető mondattal és nem ezért vagyunk itt.

Az eset után néhány nappal egy benzinkúton véletlenül összefutottam az adós jogi képviselőjével, akit egyébként régebbről jól ismertem. Mosolyogva mondta, hogy piszkos szerencsénk volt, mert az ügyfele a zsebében lévő telefonnal rögzítette az ott elhangzottakat és ha a helyszínen nem kapcsolunk egyből, akkor most nagyon nagy bajban lennénk.

Én is mosolyogva válaszoltam: Ez nem szerencse volt, hanem profizmus.

Ezekből is látszik, hogy a pénz visszaszerzésénél elég egy rossz mondat és már meg is valósítottak egy súlyos börtönévekkel fenyegető bűncselekményt.

Mint már az előző cikkünkben is ajánlottuk, ha kintlévőségünk keletkezik, akkor szólítsuk fel az adóst. Lehet először szóban, majd írásban is, de ha az adós elzárkózik a kifizetéstől, akkor a saját érdekünkben ne mi akarjuk eljátszani a pénzbehajtó szerepét.

Következő részben megnézzük, hogy ha már eldöntöttük, hogy lépéseket teszünk a pénzünk visszaszerzésére akkor kihez érdemes fordulni, egyes eljárásoknak mi az előnye és a hátránya.

Tévhitek és a valóság a pénzünk visszaszerzésének lehetőségeiről! 2.rész.

Előző cikkünkben eloszlattuk azt a tévhitet, hogy a követeléskezelési eljárás veszélyes, törvénytelen dolog.

Nézzük a következő tévhitet:

  • Jobb a békesség és inkább szépszóval próbálom az adósomat fizetésre bírni, mint bármilyen eljárást indítani az adósom ellen, ami a haragját is kiválthatja és akkor tényleg soha nem fog fizetni.

Annak ellenére, hogy első hallásra még érhető is lenne okfejtés, a leggyakoribb és a létező legnagyobb hiba, amit a hitelező elkövethet.

Lehet szépszóval felhívni az adóst a teljesítésre egy vagy két alkalommal, de maximum 30 napon belül. Ezt követően a saját érdekünkben lépnünk kell. Ki kell választani azt az eljárást, ami a mi ügyünkben a leghatásosabbnak látszik és haladéktalanul el kell indítani.

A követelés hatékony érvényesítése érdekében ez a legfontosabb.

Az adósnak pedig az, hogy ez ne történjen meg. A legtöbb adós ismeri azt a mondást, hogy aki időt nyer az életet nyer. Éppen ezért elkezdődik az ígérgetés.

„holnap, holnapután, egy hét múlva…. már majdnem meg van a pénz már csak egy hónapot kell várni……. tudom, hogy megígértem, de közbejött valami, de te leszel akinek a leghamarabb megadom..stb”

Sok hitelező pedig a saját érdekét is figyelmen kívül hagyva bedől az adós ígérgetésének. Elindul az idő is, ami az elévülésig ketyeg, majd az elévüléskor, mint egy szappanbuborék szétpukkan az egész. Volt követelés, nincs követelés.

Ráadásul a jogszabályok is változtak, amik az elévülésre vonatkoztak. Régebben elég volt egy tértivevény levélben felszólítani az adóst és egyből újra indult az elévülési idő. Ez most már megszűnt, kizárólag a már jogerőre emelkedett végrehajtás megkezdése szakítja meg az elévülést.

Ezért most még hatványozottabban fontos, hogy időben lépjünk, mert a jövőben egyre több adós fog időhúzásra játszani és sajnos egyre több hitelező soha nem fog a pénzéhez jutni.

Mindezeken felül az a legvérlázítóbb az ilyen ügyekben, hogy az adósok nagy többsége tudna fizetni, csak nem akar. Amikor mi a követeléskezelési eljárásunk során megkeressük az adósokat és megkérdezzük, hogy miért nem vett fel eddig hitelt, vagy miért nem adta el és cserélte kisebbre a kocsiját, csak hümmögés és zavart válaszokat kapunk. Persze nekünk ilyenkor egyértelmű, hogy az adós csak azért nem fizetett, mert éppen a hitelező hagyta, hogy ne fizessen, ő pedig élt /visszaélt/ ezen lehetőséggel.

Következő részben megnézzük, hogy ha már eldöntöttük, hogy lépéseket teszünk a pénzünk visszaszerzésére akkor mit kerüljünk el, amivel még nagyobb bajba keverhetjük magunkat.

Tévhitek és a valóság a pénzünk visszaszerzésének lehetőségeiről!

1.rész.

Most induló cikksorozatunk megpróbálja azon tévhiteket eloszlatni, ami a pénzünk visszaszerzése során felmerülő kérdések köré fonódott.

Amennyiben abban a kényelmetlen élethelyzetbe kerülünk, hogy kintlévőségünk keletkezik és szeretnénk a pénzünket visszaszerezni, akkor jön az első kérdés, hogy merre induljunk, mit tegyünk. Hatósági eljárásokat válasszuk vagy egy követeléskezelési eljárást?

Itt jön az első tévhit, ami az átlagembernél azonnal felmerül.

  • Követeléskezelési eljárás!? Úristen, még mit nem! Nincs nekem még elég bajom, hogy másnál van a pénzem, most még tetézzem azzal, hogy verőembereket bízzak meg? Míg mások csak egyszerűen félnek a törvénytelen, veszélyes, zavaros dolgoktól.

Ezzel szemben a valóság teljesen más.

A követeléskezelési eljárás teljesen legális, törvényes eljárás és azt – a filmekkel ellentétben – nem verőemberek végzik. Ráadásul a legtöbb komoly cég törvényességi garanciát is ad a szerződésében, ami hétköznapi nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy a munkájuk során minden felelősség az övék.

Hosszan lehetne sorolni az érveket, hogy miért nem kell félni a követeléskezelési eljárásoktól, de a legegyszerűbben az életből hozott példával lehet ezt bemutatni.

Nézzük meg a bankokat, hogy ők miként oldják meg a pénzügyi problémákat. De most egy percre tegyük félre, hogy kinek milyen negatív véleménye van a bankokról.

Kizárólag a tényekre nézzük! Abban megegyezhetünk, hogy a bankokban pénzügyi szakemberek a saját érdekeiket figyelembevéve messze a legjobb döntéseket hozzák meg, hiszen ezért szakemberek. Mi is éppen ezt szeretnénk elérni, hogy Ön is a legjobb döntést hozza meg a saját ügyében.

Mit csinálnak bankok, hogy a pénzüket minél hamarabb visszaszerezzék? Követeléskezelési eljárást indítanak, akár házon belül létrehozott követeléskezelési csoporttal, céggel, vagy akár külső követeléskezelési társaságot bíznak meg. Ráadásul a bankok nagyon kényesek a jó hírükre és csak legális, törvényes eljárások közül választhatják a nekik legjobban kifizetődő eljárást.

Ezzel az első tévhit máris megdőlt. A követeléskezelési eljárás biztonságos, legális lehetőség, amit a pénz világában dolgozó bankvezetők is előszeretettel használnak.

A következő cikkünk arról fog szólni, hogy miért éri meg a bankoknak – vagy akár Önnek is – egy követeléskezelési eljárást választani, valamint ezzel kapcsolatban próbálunk meg további tévhiteket eloszlatni.

Minket is érhet meglepetés!

Két éve társaságunk ellen NAV eljárást indult egy idősebb hölgy bejelentése alapján, aki vélt sérelme mellett azt is elmondta, hogy több agyi infarktusa volt és már a lakóhelyén a folyamatos feljelentéseinek megtételében a helyi rendőrség az épületből is kitiltotta.

Ennek ellenére a NAV az eljárást lefolytatta, ahol többek között azt is tisztáztuk, hogy a hölgy a nyomtatott szerződéseinkbe kézzel beleírt mondatai nem képezik a szerződés részét.

Az eljárás során az egész 2016-os év iratanyagát bekérték és tételesen leellenőrizték, mely során több ezer oldal átadása mellett a feltett kérdésekre 36 oldal nyilatkozatot is tettünk.

Ezt követően ebben az évben a legnagyobb meglepetésünkre újabb NAV ellenőrzést kaptunk, ahol most már nem egy, hanem két év teljes iratanyagát kérték be és abban kívántak vizsgálatot indítani.

Én azt gondoltam, hogy mindent jogszabályt betartva dolgozunk, de szinte minden ismerősöm felkészített a legrosszabbra.

  • Ne légy naiv, két év alatt keletkezett több ezer oldal iratanyagban és a több száz számlában biztos találnak valami apró hibát, ami miatt már boldogan fogják a büntetést kiszabni. – mondták többen
  • Nem véletlen, hogy most már nem egy, hanem két évet vizsgálnak végig. Ezek a pénzbeszedésre vannak ráállva. – folytatta a másik ismerősöm.

Tegnap megkaptuk NAV eljárást lezáró okiratát.

Nem akartam hinni a szememnek! Mindent rendben találtak! Megállapították, hogy az átadott bizonylatok a számviteli rend és bizonylati fegyelem előírásainak megfelelően lettek kiállítva és hiánytalanul lettek megőrizve és azok a könyvelési adatokkal megegyeznek…..

A NAV továbbra is a Costella Kft-t MEGBÍZHATÓ ADÓZÓ-nak minősítette.

Ügyfeleink többször felteszik azt a kérdést, hogy honnan tudhatják előre, hogy leendő partnerük mennyire megbízható.

A válasz egyszerű: a közhiteles nyilvántartásokból, ami mindenki számára díjtalanul elérhető.

Azon túl, hogy kockázatosnak vagy megbízhatónak tartják nyilván a vállalkozást, egy perc alatt megnézhetik, hogy mikor alapították a céget, milyen bevétele van, hányszor váltott bankot és milyen eljárások indultak ellene.

A megbízhatóságra szoktam példaként említeni a társaságunkat, mivel mi több mint 10 éve változatlan elérhetőségekkel, változatlan munkatársakkal, kizárólag egy bankszámlaszámmal dolgozunk.

Ráadásul továbbra is az országban az egyetlen olyan követeléskezelő cég vagyunk, akinek Üzleti megbízhatósági díjat adományoztak, amelyet díjat nem lehetett pénzért megvenni, vagy párthovatartozás alapján elnyerni. Kizárólag a vállalkozók titkos szavazása döntött annak adományozásában.

 

Tehetetlen a csalókkal szemben a NAV !

A napokban jelent meg egy cikk, ami ügyfeleink körében óriási felháborodást váltott ki, ezért mi sem mehetünk el a téma mellett szó nélkül.

A cikk leírja, hogy az országban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) legutóbbi adatai szerint 1519 százmillió forint feletti adótartozással rendelkező cég van, ebből közel négyszáz cég mindössze 21 címre van bejelentve. A székhelyszolgáltatók igénybevételével sok csaló cég próbál meg egy időre a szektor szolgáltatásait kihasználva eltűnni a hatóságok szeme elől.

A cikkből kiderült, hogy bár az adóhatóság jól ismeri az ilyen jellegű csalást, a NAV-nak nincs elég kapacitása arra, hogy ezeknek az ügyeknek a végére járjon.

Amikor a NAV elkezd utánanézi egy ilyen cég ügyeinek, akkor első körben jellemzően megpróbálják levélben felvenni vele a kapcsolatot, és ha ez nem vezet eredményre, akkor megjelennek a cég székhelyén, és ott próbálnak meg adatokat gyűjteni. A székhelyszolgáltató mindkét megkeresési forma ellen védelmet tud nyújtani.

Ha ugyanis egy cég huzamosabb ideig nem veszi át leveleit, akkor a hatóságok felfüggeszthetik az adószámát és kényszertörlést indíthatnak ellene. Viszont, ha a cég székhelyszolgáltatóhoz van bejelentve, akkor a szolgáltató veszi át a cég leveleit, és valamilyen formában eljuttatják az ügyvezetőnek. A NAV ilyenkor legfeljebb azzal szembesül, hogy a cég nem reagál határidőben a megkeresésekre és így akár évekig is eltűnhet egy cég a NAV elől ilyen módon.

A szolgáltatóknak kötelező bizonyos iratokat tárolni a helyszínen, de ezekből általában pont nem lehet sok mindent megtudni a cégek konkrét működéséről. A szolgáltatók a helyszíni ellenőrzésnél legfeljebb a szerződést tudják átadni a hatóságnak, illetve a kapcsolattartó elérhetőségét, amin azonban sok esetben ők sem érik el az ügyfelet.

„Ha kimész egy ilyen címre, akkor jobb esetben találsz ott egy ügyintézőt, rosszabb esetben még azt sem. Ha van ott valaki, akkor felteszed neki a rutinkérdéseket, amiből megtudod, hogy igen, ide van vagy volt bejelentve az adott cég, de az ügyvezetőt már nem lehet elérni, és korábban is rejtett számról vagy vonalasról hívta a helyieket, ami már nincs meg nekik. Felveszel erről egy nyilatkozatot meg egy előjegyzőkönyvet és mehetsz isten hírével” – foglalta össze röviden tapasztalatait a cikk adóhatósági forrása.

Ezek után az ügyfeleink teljesen jogosan kérdezik, hogy miként létezik az, hogy a hatóság szeme előtt lopnak el több tízmilliárd forintot és erre azt mondják, hogy nincs kapacitásuk az eljárások lefolytatására. Bezzeg a kisemberek apró ügyeikre van kapacitás…..folytatják a hosszú panaszáradatukat.

Szerintem pedig nem igaz, hogy a NAV-nak ne lenne kapacitása, – hiszen egy hatóságnak arra van kapacitása amire akarja – de nem is ez a legfontosabb kérdés ebben az ügyben.

Sokkal inkább az, hogy a jogszabályok miért a bűnözőknek kedveznek?

Hát kérem szépen azért, mert ez valakiknek ott fent magasan az érdekeit szolgálja. Senki ne higgye, hogy ez véletlenül van így!

Ez pont olyan, mint amikor azt látom, hogy állami cégek jogszabályi felhatalmazással kötnek offshore cégekkel szerződést, aminek kizárólag az a célja, hogy ne lehessen megállapítani azoknak a személyét, akik büntetlenül milliárdokat lopnak el.

Egy egyszerű jogszabályváltozással lehetne a székhelyszolgáltatókat igénybe vevő cégek vezetőjét láthatóvá tenni, de amíg ez a jogalkotóknak nem áll érdekükben, addig továbbra is magánzsebekbe folynak az ellopott milliárdok. Az adófizető kisembereknek pedig maradnak az ilyen bicskanyitogató cikkek.

Végezetül egy üzenetem van, mindenkinek, aki székhelyszolgáltatóknál bejelentett céggel kíván szerződést kötni.

Két kategóriába lehet sorolni az ilyen cégeket:

  • első kategóriában azon csalók találhatók, akik előre tudják, hogy lefognak lépni az általuk felvett pénzzel és ezért nem akarják, hogy visszaellenőrizhetők legyenek.
  • a második kategóriában pedig azon cégek tartoznak, akiknek se irodájuk, se alkalmazottjuk nincs, az összes vagyonuk egy számlatömb és még arra sem hajlandók, hogy egy tényleges /pl: lakcím/ elérhetőséget adjanak meg.

Ezek figyelembevételével kössenek szerződést és döntsenek bárminemű kifizetésről, vagy átutalásos vásárlás engedélyezéséről.