Egy igazán érdekes ügy!

Bárhol szóba kerül egy követeléskezelési eljárás – vagy ahogy csak népi nyelven hívják egy behajtás – az első, amit annak ellenzői felhoznak, hogy minek egy ilyen céget megbízni, hiszen nincs semmi jogosultságuk az adóssal szemben, azaz éppen annyit tudnak ők is tenni, amit te is.

Első hallásra még hihető is lehetne ezen megállapítás, de mint szokták mondani a részletekben van az igazság.

Élő példa erre a társaságunk egyik legsikeresebb ügye, amit ráadásul egészen különleges körülmények között értünk el.

Kaptunk egy megbízást egy magánszemély ellen, aki több mint 20 millió forinttal tartozott egy családnak, de esze ágában sem volt ezt megadnia. Ráadásul nem is egy sima kölcsönszerződés állt a jogügylet mögött, hanem egy megtévesztésre épülő csalás, ami miatt a megbízóink már rendőrségi eljárást is indítottak az adósuk ellen.

Elkezdtük a munkánkat, de pár hét elteltével a koronavírus miatt elrendelték a karantén szabályokat.

Nem titok, hogy a követeléskezelők cégek akkor tudnak a legjobban az adósra hatni, ha azzal személyesen találkoznak, sőt lehetnek olyan információk, melyeket csak a személyes kapcsolatfelvétel folyamán szerezhetők be.

Sajnos ezen lehetőségektől a koronavírus miatt mind elestünk, ráadásul kiderült, hogy az adóst nem csak a megbízóink jelentették fel, hanem még 5 folyamatban lévő eljárás van ellene és 11 db végrehajtást is indult. Mit mondjak, az esélyeinket nagyban korlátozták a fenti tények.

Természetesen az adós azonnal a koronavírusra hivatkozva minden személyes találkozót elutasított és a legkisebb mértékben sem mutatott fizetési hajlandóságot.

Kérdezték is a megbízóink, hogy ilyen esetben mit tudunk tenni?

Marad a telefonon történő megkeresés és a levelezést- válaszoltuk, mely válasz szemmel láthatólag nem nagyon tetszett a házaspárnak. A feleség meg is jegyezte, hogy ezen már ők túl vannak ezért szerinte lassan el is búcsúzhatnak a pénzüktől.

Ennek ellenére elkezdtük a telefonhívásokat, de az adós minden beszélgetésnél tőmondatokban válaszolt és amilyen gyorsan csak lehet rövidre zárta a beszélgetést. A hívásaink előtt mi gondosan megterveztük, hogy mikor milyen stílusba fogjuk azt lebonyolítani. Volt, amikor nyugodt és volt, amikor emelt hangvételben folyt a beszélgetés, mikor melyiket láttuk célravezetőnek. Közben figyeltük és dokumentáltuk az adós válaszait. Ennek során rájöttünk, hogy az adós a legkisebb keményebb hangvételt is támadásnak érez és azonnal agresszívvé válik, ami a tárgyalás végét vonja maga után.

Ezért stratégiát váltottunk. Elkezdtük ontani az e-maileket, melyekben nem csak a tartozásról tettünk említést, hanem minden olyan témáról írtunk, ami az adóst érdekelhette. Közben a megbízóinktól kapott információkat kevertük általunk kitalált dolgokkal.

pl: A megbízónknak volt egy érdekes megjegyzése az eljárást lefolytató rendőrtisztről és tudtunk egy nevet, akit az adós szintén becsapott. A levelezésben ezt úgy állítottuk be, hogy az adóst is érdeklő információt a másik megkárosított személytől kaptuk. Mivel az információ hiteles volt, ezért az adós joggal hihette azt, hogy mi sorra vesszük fel a kapcsolatot a sértettekkel és így mi vagyunk a köztes láncszem ő és a becsapott emberek között.

A levelezés témája is időközben 180 fokos fordulatot vett. A tartozás követelés háttérbe szorult és főleg az ő érdekei kerültek előtérbe. pl: közösen szidtuk a rendőrséget és hosszan ecseteltük azon „szegény” emberek sorsát, akiket a börtönbüntetés elszakított a szeretett családtagjaitól.

Egy hónap alatt 56 oldalnyi e-mail írtunk, amiről egy pszichológus könnyen tudna akár egy 200 oldalas tanulmányt is írni.

Az igazsághoz hozzá tartoz

ik, hogy az adós bizalmának elnyerése érdekében mi is kértünk segítséget egy szakembertől, amire szükség is volt, mivel az adós hozzáállása rendkívül hullámzott. Hétfőn mindent elutasított, szerdán vitatkozott, pénteken pedig már fogadkozott, majd következő kedden mindent felrúgva az ügyvédje kijelentése mögé bújva tagadott. Mi pedig csak, írtunk, írtunk és írtunk. Nem vitatkoztunk, csak sajnálkoztunk és vele nagyon együttérzően próbáltuk rávezetni a neki – és főleg nekünk – kedvező megoldásra.

Egy hónap után minden külö

nösebb előjel nélkül az adós – csak a mi megbízónknak – az utolsó forint tartozását is kifizette.

Az örömhír hallatán a megbízónk hölgy tagja könnyes szemmel ugrott a nyakamba és azt hajtogatta, hogy ilyen nincs, ezt nem hiszi el.

Ezen megtörtént esetből is hűen tükrözi, hogy az adós álláspontjának megváltoztatása sokszor egy hosszú folyamat, ami szaktudás és sokévnyi tapasztalat nélkül nagyon kis eséllyel lehet megvalósítani, még ha telefonálni és levelet írni mindenki tud.

Ráadásul mi éppen azt tettük amitól a megbízóinkat óva intünk, hiszen, ha a megbízó kezd bizalmaskodni az adósával, azzal magának több kárt okoz, mint hasznot. Ezért is jó egy elfogulatlan, kívül álló társaság bevonása, mert saját ügyünkben mindig elfogultak leszünk, ami megnehezítheti a pénzünk visszaszerzését. Gondoljunk bele, hogy a perbe fogott ügyvédek is a bíróság előtt egy másik ügyvéd segítségével járnak el, pedig ők is ugyan úgy ismerik a jogot és képviselhetnék magukat, de mégis hatékonyabb megoldás egy harmadik személyen keresztül érvényesíteni az érdekeinket.

Tévhitek és a valóság a pénzünk visszaszerzésére! 3.rész

Előző cikkünkben megtudhattuk, hogy érdemes minél hamarabb eljárást indítani a pénzünk visszaszerzésére.

Ezen felismerés után jön a rossz hír. Minden eljárás pénzbe kerül. Persze mindig vannak és lesznek is, akik nem akarnak semmilyen költséget vállalni és jön a legveszélyesebb tévhit.

„Én is megtudom keresni a visszafizetéstől elzárkózó adósom és képes vagyok olyan határozottan fellépni vele szemben, mint egy követeléskezelő cég, így még pénzbe sem kerül a követelésem érvényesítése! „

Két megtörtént esettel tudom a legjobban szemléltetni, hogy ez mennyire veszélyes.

Évekkel ezelőtt több előadást tartottam különböző céges rendezvényeken, ahol mindig próbáltam az előadásomat színesíteni egy-egy pénzbehajtási akcióink történetével. Egy ilyen előadás alkalmával lépett hozzám egy nagydarab, szakállas cégvezető és fülig érő mosollyal invitált egy kávé meghívásra.

  • Gyere meghívlak egy kávéra, mert nélküled soha nem kaptam volna vissza a pénzem!

Először nem értettem, hiszen a cégétől nem kaptunk megbízást, de ő gyorsan folytatta.

  • Mindent úgy csináltam, hogy te az előző eladásodkor elmondtál. Elmentünk az adósomhoz, kicsit megszorongattuk, aki egyből kifizette a tartozását.

Kérdésemre elmondta, hogy alkalmazta azon módszerünket, hogy nem az irodában, hanem az adós lakásán kell kényelmetlen helyzetbe hozni az adóst, ezért hárman meglátogatták az adóst. Először csak a feleség volt otthon, de ők bementek a lakásba és azt mondták, hogy innen addig nem mennek el, amíg a tartozást ki nem fizetik. Láss csodát 4 óra várakozás után borítékban hozta az pénzt az adós.

  • Na mit szólsz, ügyes voltam? Visszajött a pénz és még sikerdíjat sem kellett fizetnem! –büszkélkedett

Gratulálok – mondtam, de azt tudod, hogy amit tettél azt a bíróség általában 4 év letöltendő börtönbüntetéssel szokta jutalmazni. Az eddig magára büszke cégvezető elfehéredő arcát látva folytattam. Az adós sérelmére önbíráskodást, a családtagja sérelmére személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést követtél el, amivel veszélybe sodortad magadon kívül a családod megélhetését és a cégedet, ami lehet, hogy 4 év múlva vezető nélkül csődbe jutna.

A cégvezető ekkor döbbent rá, hogy milyen óriási kockázatot vállalt.

Másik alkalommal a személyesfelkeresést végző csoport kénytelen volt a megbízót magukkal vinni, mert csak ő tudta megmutatni, hogy az ország másik végébe elmenekülő adós tartózkodási helyét. A lakásba bemenve az adós elnézést kért és egy percre átment a másik szobába, majd visszajövet elkezdte provokálni a megbízót. A megbízónak sem kellett több a munkatársaim árnyékából felbátorodva visszaszólt az adósnak. A munkatársaim azonnal kapcsoltak és leállították az adóst, majd többször kihangsúlyozták, hogy mi nem értünk egyet az elhangzott fenyegető mondattal és nem ezért vagyunk itt.

Az eset után néhány nappal egy benzinkúton véletlenül összefutottam az adós jogi képviselőjével, akit egyébként régebbről jól ismertem. Mosolyogva mondta, hogy piszkos szerencsénk volt, mert az ügyfele a zsebében lévő telefonnal rögzítette az ott elhangzottakat és ha a helyszínen nem kapcsolunk egyből, akkor most nagyon nagy bajban lennénk.

Én is mosolyogva válaszoltam: Ez nem szerencse volt, hanem profizmus.

Ezekből is látszik, hogy a pénz visszaszerzésénél elég egy rossz mondat és már meg is valósítottak egy súlyos börtönévekkel fenyegető bűncselekményt.

Mint már az előző cikkünkben is ajánlottuk, ha kintlévőségünk keletkezik, akkor szólítsuk fel az adóst. Lehet először szóban, majd írásban is, de ha az adós elzárkózik a kifizetéstől, akkor a saját érdekünkben ne mi akarjuk eljátszani a pénzbehajtó szerepét.

Következő részben megnézzük, hogy ha már eldöntöttük, hogy lépéseket teszünk a pénzünk visszaszerzésére akkor kihez érdemes fordulni, egyes eljárásoknak mi az előnye és a hátránya.

Tévhitek és a valóság a pénzünk visszaszerzésének lehetőségeiről! 2.rész.

Előző cikkünkben eloszlattuk azt a tévhitet, hogy a követeléskezelési eljárás veszélyes, törvénytelen dolog.

Nézzük a következő tévhitet:

  • Jobb a békesség és inkább szépszóval próbálom az adósomat fizetésre bírni, mint bármilyen eljárást indítani az adósom ellen, ami a haragját is kiválthatja és akkor tényleg soha nem fog fizetni.

Annak ellenére, hogy első hallásra még érhető is lenne okfejtés, a leggyakoribb és a létező legnagyobb hiba, amit a hitelező elkövethet.

Lehet szépszóval felhívni az adóst a teljesítésre egy vagy két alkalommal, de maximum 30 napon belül. Ezt követően a saját érdekünkben lépnünk kell. Ki kell választani azt az eljárást, ami a mi ügyünkben a leghatásosabbnak látszik és haladéktalanul el kell indítani.

A követelés hatékony érvényesítése érdekében ez a legfontosabb.

Az adósnak pedig az, hogy ez ne történjen meg. A legtöbb adós ismeri azt a mondást, hogy aki időt nyer az életet nyer. Éppen ezért elkezdődik az ígérgetés.

„holnap, holnapután, egy hét múlva…. már majdnem meg van a pénz már csak egy hónapot kell várni……. tudom, hogy megígértem, de közbejött valami, de te leszel akinek a leghamarabb megadom..stb”

Sok hitelező pedig a saját érdekét is figyelmen kívül hagyva bedől az adós ígérgetésének. Elindul az idő is, ami az elévülésig ketyeg, majd az elévüléskor, mint egy szappanbuborék szétpukkan az egész. Volt követelés, nincs követelés.

Ráadásul a jogszabályok is változtak, amik az elévülésre vonatkoztak. Régebben elég volt egy tértivevény levélben felszólítani az adóst és egyből újra indult az elévülési idő. Ez most már megszűnt, kizárólag a már jogerőre emelkedett végrehajtás megkezdése szakítja meg az elévülést.

Ezért most még hatványozottabban fontos, hogy időben lépjünk, mert a jövőben egyre több adós fog időhúzásra játszani és sajnos egyre több hitelező soha nem fog a pénzéhez jutni.

Mindezeken felül az a legvérlázítóbb az ilyen ügyekben, hogy az adósok nagy többsége tudna fizetni, csak nem akar. Amikor mi a követeléskezelési eljárásunk során megkeressük az adósokat és megkérdezzük, hogy miért nem vett fel eddig hitelt, vagy miért nem adta el és cserélte kisebbre a kocsiját, csak hümmögés és zavart válaszokat kapunk. Persze nekünk ilyenkor egyértelmű, hogy az adós csak azért nem fizetett, mert éppen a hitelező hagyta, hogy ne fizessen, ő pedig élt /visszaélt/ ezen lehetőséggel.

Következő részben megnézzük, hogy ha már eldöntöttük, hogy lépéseket teszünk a pénzünk visszaszerzésére akkor mit kerüljünk el, amivel még nagyobb bajba keverhetjük magunkat.

Tévhitek és a valóság a pénzünk visszaszerzésének lehetőségeiről!

1.rész.

Most induló cikksorozatunk megpróbálja azon tévhiteket eloszlatni, ami a pénzünk visszaszerzése során felmerülő kérdések köré fonódott.

Amennyiben abban a kényelmetlen élethelyzetbe kerülünk, hogy kintlévőségünk keletkezik és szeretnénk a pénzünket visszaszerezni, akkor jön az első kérdés, hogy merre induljunk, mit tegyünk. Hatósági eljárásokat válasszuk vagy egy követeléskezelési eljárást?

Itt jön az első tévhit, ami az átlagembernél azonnal felmerül.

  • Követeléskezelési eljárás!? Úristen, még mit nem! Nincs nekem még elég bajom, hogy másnál van a pénzem, most még tetézzem azzal, hogy verőembereket bízzak meg? Míg mások csak egyszerűen félnek a törvénytelen, veszélyes, zavaros dolgoktól.

Ezzel szemben a valóság teljesen más.

A követeléskezelési eljárás teljesen legális, törvényes eljárás és azt – a filmekkel ellentétben – nem verőemberek végzik. Ráadásul a legtöbb komoly cég törvényességi garanciát is ad a szerződésében, ami hétköznapi nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy a munkájuk során minden felelősség az övék.

Hosszan lehetne sorolni az érveket, hogy miért nem kell félni a követeléskezelési eljárásoktól, de a legegyszerűbben az életből hozott példával lehet ezt bemutatni.

Nézzük meg a bankokat, hogy ők miként oldják meg a pénzügyi problémákat. De most egy percre tegyük félre, hogy kinek milyen negatív véleménye van a bankokról.

Kizárólag a tényekre nézzük! Abban megegyezhetünk, hogy a bankokban pénzügyi szakemberek a saját érdekeiket figyelembevéve messze a legjobb döntéseket hozzák meg, hiszen ezért szakemberek. Mi is éppen ezt szeretnénk elérni, hogy Ön is a legjobb döntést hozza meg a saját ügyében.

Mit csinálnak bankok, hogy a pénzüket minél hamarabb visszaszerezzék? Követeléskezelési eljárást indítanak, akár házon belül létrehozott követeléskezelési csoporttal, céggel, vagy akár külső követeléskezelési társaságot bíznak meg. Ráadásul a bankok nagyon kényesek a jó hírükre és csak legális, törvényes eljárások közül választhatják a nekik legjobban kifizetődő eljárást.

Ezzel az első tévhit máris megdőlt. A követeléskezelési eljárás biztonságos, legális lehetőség, amit a pénz világában dolgozó bankvezetők is előszeretettel használnak.

A következő cikkünk arról fog szólni, hogy miért éri meg a bankoknak – vagy akár Önnek is – egy követeléskezelési eljárást választani, valamint ezzel kapcsolatban próbálunk meg további tévhiteket eloszlatni.

Minket is érhet meglepetés!

Két éve társaságunk ellen NAV eljárást indult egy idősebb hölgy bejelentése alapján, aki vélt sérelme mellett azt is elmondta, hogy több agyi infarktusa volt és már a lakóhelyén a folyamatos feljelentéseinek megtételében a helyi rendőrség az épületből is kitiltotta.

Ennek ellenére a NAV az eljárást lefolytatta, ahol többek között azt is tisztáztuk, hogy a hölgy a nyomtatott szerződéseinkbe kézzel beleírt mondatai nem képezik a szerződés részét.

Az eljárás során az egész 2016-os év iratanyagát bekérték és tételesen leellenőrizték, mely során több ezer oldal átadása mellett a feltett kérdésekre 36 oldal nyilatkozatot is tettünk.

Ezt követően ebben az évben a legnagyobb meglepetésünkre újabb NAV ellenőrzést kaptunk, ahol most már nem egy, hanem két év teljes iratanyagát kérték be és abban kívántak vizsgálatot indítani.

Én azt gondoltam, hogy mindent jogszabályt betartva dolgozunk, de szinte minden ismerősöm felkészített a legrosszabbra.

  • Ne légy naiv, két év alatt keletkezett több ezer oldal iratanyagban és a több száz számlában biztos találnak valami apró hibát, ami miatt már boldogan fogják a büntetést kiszabni. – mondták többen
  • Nem véletlen, hogy most már nem egy, hanem két évet vizsgálnak végig. Ezek a pénzbeszedésre vannak ráállva. – folytatta a másik ismerősöm.

Tegnap megkaptuk NAV eljárást lezáró okiratát.

Nem akartam hinni a szememnek! Mindent rendben találtak! Megállapították, hogy az átadott bizonylatok a számviteli rend és bizonylati fegyelem előírásainak megfelelően lettek kiállítva és hiánytalanul lettek megőrizve és azok a könyvelési adatokkal megegyeznek…..

A NAV továbbra is a Costella Kft-t MEGBÍZHATÓ ADÓZÓ-nak minősítette.

Ügyfeleink többször felteszik azt a kérdést, hogy honnan tudhatják előre, hogy leendő partnerük mennyire megbízható.

A válasz egyszerű: a közhiteles nyilvántartásokból, ami mindenki számára díjtalanul elérhető.

Azon túl, hogy kockázatosnak vagy megbízhatónak tartják nyilván a vállalkozást, egy perc alatt megnézhetik, hogy mikor alapították a céget, milyen bevétele van, hányszor váltott bankot és milyen eljárások indultak ellene.

A megbízhatóságra szoktam példaként említeni a társaságunkat, mivel mi több mint 10 éve változatlan elérhetőségekkel, változatlan munkatársakkal, kizárólag egy bankszámlaszámmal dolgozunk.

Ráadásul továbbra is az országban az egyetlen olyan követeléskezelő cég vagyunk, akinek Üzleti megbízhatósági díjat adományoztak, amelyet díjat nem lehetett pénzért megvenni, vagy párthovatartozás alapján elnyerni. Kizárólag a vállalkozók titkos szavazása döntött annak adományozásában.