20.év. pénzbehajtás!
IX.rész.
Az elmúlt 20 évben elég sok olyan ügyben kaptunk megbízást, amikor már a legelején látható volt, hogy a felek között elmérgesedett emberi kapcsolat is megnehezítette a tartozás rendezését.
A mostani ügyben is már a szerződéskötéskor felhívta a figyelmünket a megbízónk, hogy az ő adósa egy senkiházi gazember. Nem csak a tartozását nem akarja kifizetni, hanem még büszke is arra, hogy be tudta csapni a másikat. Fűnek fának tartozik és mindenkinek az arcába nevet, ha szóba hozzák az adósságát.
Megbízásunk után fizetési felszólítást küldtünk az adósnak, melyre természetesen nem reagált. E-mailben is megküldtük a levelünket, amire szintén nem jött válasz.
Telefonon is kerestük, de már az első mondatok után érezhető volt a lekezelő stílusa. Ezt követően a személyes felkeresést végző csoportunk is elkezdte látogatni, akik tényleg egy pökhendi bicskanyitogató stílusú fiatalembert találtak a megjelölt címen.
Közel 6 millió forinttal tartozott, ezért próbáltuk szép szóval elmagyarázni neki, hogy nem biztos, hogy jó ötlet a hitelezőjét hülyének nézni.
– Vagy úgy gondolja, hogy a megbízónk hagyni fogja, hogy ennyi pénzzel csak úgy elsétáljon? – kérdeztük.
– Ezt vegyem fenyegetésnek – kérdezte az adós
– A világért se akarjuk Önt fenyegetni, vagy önérzetében megbántani, de fordított esetben, szerintünk Ön sem hagyná futni az adósát! – folytattuk
Ön dönt! Ha fizetni akar, akkor szóljon, ha nem, akkor mi kiszállunk a képből és utána magára vessen! – zártuk a beszélgetést.
Még néhány alkalommal meglátogattuk az adóst, akin látszott, hogy minden szó lepereg róla, ezért az ügyet lezártuk.
Talán két hónap telt el, amikor csöngött a telefonom.
- Jó napot! Mit képzelnek maguk! Mire volt ez jó? Feljelentem magukat, ezt nem fogom annyiba hagyni!!! – ordította.
Először azt sem tudtam, hogy kivel beszélek és miért kiabálnak a vonal másik felén, majd további hallgatva kiderült, hogy a pökhendi fiatalemberrel beszélek, aki azt sérelmezi, hogy jól megverték és a karját is eltörték.
Megvártam, hogy az indulatát kiadja magából és mikor már elfogyott a levegője közbe szóltam.
Elnézést Ön látott már olyan embert, aki először átadja a névjegykártyáját annak az embernek, akit meg akar verni, majd utána veri agyba-főbe?
A vonal másik végén néma csönd lett ezért folytattam.
Kedves uram, mi az Önnel való találkozásunkkor minden esetben bemutatkoztunk és az Önnek megküldött leveleinken is a létező minden elérhetőségünket megtalálja, tehát több mint logikátlan és életszerűtlen az Ön feltevése. Ráadásul mi már 2 hónapja lezártuk az Ön ügyét. Sajnálom, ha eltörték a kezét, de ezt csak magának köszönheti. Viszonthallásra.
Eljárásaink során mikor hasonló stílusú adóssal találkozunk, akkor mindig elmondjuk, hogy van egy rossz és egy jó hírünk.
- Rossz hír, hogy a megbízásunkból láthatja, hogy a hitelezője eldöntötte, hogy nem vár tovább és elindított egy folyamatot, amelyben lehet, hogy csak az első lépcsőfok a mi megbízásunk.
- A jó hír az, hogy mi egy legálisan, törvényeket tiszteletben tartó követeléskezelő cég vagyunk és segítünk a probléma megoldásában, de ha mi nem járunk sikerrel, akkor lehet, hogy a megbízónk nem hagyja annyiban az ügyet és utánunk olyanok fogják megkeresni, akik nem kérdeznek, csak cselekszenek.
Ezt valaki megérti és vannak, akik nem.
Ráadásul sok esetben már a megbízásunk alkalmával látjuk, hogy a minket felkereső hitelező mindenre elszánt.
Régebben több, az utóbbi években már kevesebb olyan személy van, aki felkeresésünk idején abban a téves hittben él, hogy mi erőszak alkalmazásával fogjuk a pénzét visszaszerezni.
Amikor pedig elmondjuk, hogy mi nem az „agyonverjük az adósát és hozzuk a pénzét Kft” vagyunk, akkor némi csalódottságot látunk a szemükbe.
Volt olyan megbízónk is, aki 120-kg-os kigyúrt teletetovált személy volt. Ezért rá is kérdeztünk.
– Önnek miért van szüksége pénzbehajtókra? Ezzel a testfelépítéssel elég, ha rászól az adósára és szerintünk a kifizetés mellett a másik még össze is csinálja magát.
-Nem kell nekem a baj, tavaly szabadultam. Egy ilyen előélettel Ön szerint meddig maradnék szabadlábon? – jött a válasz.
Megjegyzem ez az ügy volt a legkönnyebben megoldott ügyünk. Szóltunk az adósnak, hogy a megbízónk kijött a börtönből és szeretnénk, ha a tartozását rendezné felénk! És láss csodát 2 nap múlva a számlánkon volt a pénz! J
A hosszú évek alatt volt olyan megbízónk is, aki nem is titkolta, hogy a megbízásunk csak alibinek kell neki, mert ő bizony más úton is megkeresteti az adósát.
Kérdezhetnénk, hogy milyen ember az, aki erőszak alkalmazásától sem riad vissza a pénzének a visszaszerzésében?
Teljesen hétköznapi! Tudják az elmúlt 20 év alatt hány nyugdíjas néni adott úgy megbízást, hogy közben biztosított a felöl, hogy őt nem zavarná, ha valaki jól megverné az adósát? Sőt megbízónk között voltak tisztességgel megőszült más idős személyek, akik kifejezetten szerették volna azt is elérni, hogy az adósuk a pénz visszafizetésekor ne érezze magát jól.
Elszoktuk mondani, hogy mi a munkánk során nem alkalmazunk erőszakot és nem is tanácsoljuk, hogy ilyenbe gondolkozzon. Ezzel szemben teljesen megértjük, ha elkeseredésében ilyen gondolatok jutnak az eszükbe.
