Hónap: 2025 március

20.év. pénzbehajtás!

VI.rész.

Az elmúlt 20 évben több ezer követelés érvényesítésére kaptunk megbízást, amelyeknél általában először fizetési felszólítást küldünk ki majd, ha a megadott határidőn belül az adós nem fizet, akkor más módon is felvesszük a kapcsolatot az adóssal.

E-mailt küldünk, telefonon hívjuk az adóst és ha ezt követően sem tudunk kapcsolatot kialakítani akkor jön a személyes felkeresés.

Az adósok személyes felkeresése során a helyszínen sokszor meglepő dolgokkal találkozunk. Általában már a cím árulkodó szokott lenni, mert ha Budapest VIII. kerületében egy körfolyosós ház magánlakásában van a cég székhelye bejegyezve, akkor már baljós sejtéseink szoktak lenni az üggyel kapcsolatban. A kiszállásaink előtt a google térképen még indulás előtt megnézzük a pontos címet és annak fotóját, de vannak esetek, amikor kifejezetten rendezett környéken lévő szép ingatlanban is érhetnek meglepetések.

Talán a legnagyobb meglepetés egy Szlovák kisvárosban ért minket, ahova egy olyan építési vállalkozás volt bejegyezve, akik közel 18 ezer euró értékben rendeltek árut egy magyar cégtől és az áru ellenértékét elfelejtették kifizetni.

A megbízásaink alkalmával mindig megszoktuk kérdezni a megbízóinkat, hogy mit tudnak az adósról, de ebben az ügyben a megbízónk semmi közelebbi infót nem tudott adni az adósáról.

Elmondta, hogy már máskor is rendeltek kisebb értékű árut, amit időben kifizettek ezért nem is volt gyanús neki a késleltetett fizetéssel történő 18 ezer eurós megrendelés.

A protokollunk szerint fizetési felszólítást küldtünk, de arra nem reagáltak és a megadott telefonszám sem működött már ezért úgy döntöttük, hogy ellátogatunk a cég székhelyére.

Az irodaház rendezett volt és a belső tere is igényesen volt berendezve. A váróban bőr fotelok és tisztaság fogadott.

Utólag belegondolva talán az lehetett furcsa, hogy egy női alkalmazottal nem találkoztunk és a minket fogadó férfiak sem voltak bizalom gerjesztőek. Persze egy építőipari cégnél nem kell meglepődni, ha ott nem nyugdíjasokat találunk, hanem nagydarab embereket, de már a küszöbön belépve rossz érzésünk támadt. Ezen rossz érzés csak fokozódott, amikor az ajtót mögöttünk becsukták és egy nagydarab férfi lépett az ajtóhoz, érztetve azt, hogy itt csak rajta keresztül lehet az irodát elhagyni.

Ezen meglepődni sem volt időnk, mert az irodában lévő 5 emberből kettő félrehúzta a kabátját és láttatni engedte a náluk lévő kézi lőfegyvereket.

Az ott elhangzott első mondatok után világossá vált, hogy a szlovák maffia barlangjába tévedtünk.

Elkezdtem sorolni a fizetési felszólítás részleteit, azaz kik vagyunk, ki a megbízónk, milyen jogcímen, mit követelünk. Mindeközben végig azon járt az eszem, hogy miként fogunk innen épp bőrrel távozni.

Természetesen a cég vezetője a legkisebb fizetési hajlandóságot sem mutatta, de érezni lehetett a levegőben lévő feszültséget és a szemünk sarkában láttuk, hogy a szobában lévő 4 személy ugrásra készen csak a főnök parancsát várja.

Azt mondják, hogy vészhelyzetben az ember agya gyorsabban forog, amiben lehet valami, mert egy villámgyors ötlettől vezérelve a lehető legnyugodtabb hangnembe közöltem, hogy nekünk teljesen mindegy, hogy kifizetik-e a tartozást vagy sem. Ha nem szeretnének fizetni akkor mi már itt sem vagyunk. Megköszönjük a lehetőséget, hogy fogadott minket, majd visszamegyünk és írunk egy jelentést, amit elküldünk az illetékes minisztériumba.

Az ügyvezető arcán némi értettlenséget láttam, ezért folytattam. Nem tudta, hogy a megbízónk Kft-je a magyar titkosszolgálat fedő cége? – kérdeztem.

Mint köztudott Szlovákiában a kormány és maffia össze fonódott, ezért a tárgyalópartneremben a legkisebb kétely sem merült fel az általam elmondottak hitelességébe, melynek ellenére éreztem, hogy a meggyőzésben itt nem állhatunk meg.

A médiában ismert, különböző ügyekről kezdtem el mesélni. Az ismert tényeket fűszereztem hihető, de mégis kitalált elméletekkel. A célom az volt, hogy a legnagyobb maffiának állítsam be a kormányunkat, akivel nem érdemes ujjat húzni.

Elmeséltem, hogy Magda Marinkó bérgyilkos a magyar titkosszolgálat megbízásából végzett ki Szegeden egy családot, mely kilövési parancs a kormány fegyverkereskedelmének a szálainak az elvágására született. Magda Marinkót egy banális véletlen miatt fogták el, majd intézkedtek, hogy a tárgyaláson ne derüljön ki semmi. Nyugtatóinjekciókat nyomtak bele, amitől a tárgyaláson meg sem tudott szólalni, csak üveges tekintettel nézett maga elé. Azóta hermetikusan el van zárva a külvilágtól. Még a Sátoraljaújhelyi börtönben raboskodó más elítéltekkel sem találkozhat és egyetlen média sem forgathat az ügyben.

A történetek mesélésében társaim is beszálltak, akik közül az egyik fiú egy ex kommandós volt, míg a másik egy ex gyilkossági nyomozó. Ebből kifolyólag szintén hitelesen tudtak akciófilmeket megszégyenítő összeesküvésekről mesélni, amik mögött mindig a titkosszolgálatok álltak.

A történetek végére érve újra elmondtuk, hogy mi semmi olyat nem szoktunk kérni, amit a másik fél nem tart jogosnak. Az ügy háttérinformációját sem kellett volna elmondanunk, de úgy látjuk, hogy egy komoly cégvezetővel állunk szembe és így éreztük korrektnek a dolgot.

Szerintünk, ha nem akar fizetni akkor lesz ennek az ügynek még folytatása, de az már nem tartozik ránk.

Ránéztem az ügyvezetőre és vártam a reakcióját. Az a pár másodperces csönd, ami következett nekünk hosszú perceknek tűnt.

Amikor az ügyvezető elkezdte ecsetelni, hogy ott Szlovákiában a titkosszolgálatok milyen titkos módszerekkel dolgoznak és a kivégzésektől sem riadnak vissza, akkor már tudtam, hogy nyert ügyünk van és mielőtt rátérnénk a kifizetésre, éreztetni akarja, hogy ők is jól informáltak a piszkos ügyekben.

Aznap még egy meglepetés várt ránk. Általában a nem szoktak 6 millió forint értékű eurót készpénzben kifizetni, de az ügyvezető idegenkedve az utalástól készpénzbe szerette volna rendezni a tartozást. Szólt az egyik emberének, hogy vegyen ki a széfből pénzt, aki előttünk kinyitotta széfet és mi olyat láttunk, amit csak filmekbe látható. Készpénz hegyek. A felső polcon gumival összefogott rengeteg pénzoszlop, majd az alsó részen csak számolatlanul bedobált pénzhalom.

A táskánkban 18 ezer euróval távoztunk, majd a kocsinkba visszaülve egymásra néztünk és csak egy ennyit mondtuk…….Ez most meleg helyzet volt!

20.év. pénzbehajtás.

V.rész.

20 évvel ezelőtt, amikor megalakultunk az volt a cél, hogy Debrecenben és annak környékén ismerté váljunk és ha valakinek pénzügyi kintlévősége van akkor ne kelljen Budapestre mennie a megoldásért. Még minket is meglepett, hogy milyen gyorsan terjedt a hírünk és pár hónap múlva már nem volt olyan megye, ahonnan nem érkezett volna megkeresés, majd ezt követték a külföldi ügyek.

Előtte is voltak olyan megkeresések, amik külföldről érkeztek, de ezeknél az ügyeknél általában Magyarországi adósok ellen adtak megbízást, de most megfordultak a helyzet. Itthoni cégek és magánszemélyek kezdtek minket megkeresni, akiknek az adósuk vagy időközben külföldre távozott vagy már az kintlévőség kialakulásakor is külföldön élt.

Őszintén megvallva nem minden külföldi ügyet vállalunk el, de ennek ellenére rendszeresen vannak olyan ügyfeleink, akik az ilyen ügyek megoldásának a nehézségeit hallva sem lehet eltéríteni a megbízásunktól. Sokszor elmondják, hogy más jogi úton esélyük sincs a pénzük visszaszerzésére és mi vagyunk az utolsó esélyük.

Ilyen esetben indult a következő ügyünk is. Egy olyan Magyarországon élő román férfi kért befektetésre egy jelentős összeget, aki időközben Németországba költözött. A megbízónk tisztába volt azzal a szomorú ténnyel, hogy a panaszával hiába menne a bíróságra. Amire megnyerné a pert addig már a Németországi címe is megváltozna az adósnak és bottal üthetné a nyomát. Gyorsan megkeresett minket és kérte, hogy minél hamarabb kezdjük a munkánkat.

Kezünkben a követelést alátámasztó irattal és a jelenlegi címmel négy fővel elindultunk Stuttgartba.

Stuttgartba a jelzett címen senkit nem találtunk. Estig sétálgattunk a cím környékén és vártuk, hogy a szomszédok a munkából hazaérjenek. Több szomszéddal beszéltünk, akik elmondták, hogy a keresett személy a barátnőjével albérletben lakott itt, de már elköltöztek. Kizárólag annyit tudtak elmondani, hogy a célszemély barátnője a közeli pizzériában volt pultos. Nem sok esélyünk maradt, de mivel már éhesek is voltunk ezért elmentünk a pizzériába vacsorázni és infót gyűjteni. A pizza rendelés során beszédbe elegyedtünk az új pultos lánnyal, akitől megtudtuk, hogy a vele egykorú régebbi pultossal baráti viszonyba volt és elég sokat tudott róla és az általunk keresett román fiúról. Elmondta, hogy állandóan veszekedtek és többször meg is ütötte a lányt a barátja, ami miatt szétköltöztek. A fiúról nem tudott semmit mondani, de a barátnőjének megtudta mondani az új munkahelyét, ami nem messze volt Stuttgartól.

Még aznap este elgurultunk Heuchlingenbe, ahol egy vendéglőbe meg is találtuk a hölgyet.

A kérdés csak az volt, hogy miként vegyük rá a hölgyet a volt élettársa címének a kiadására.

Tudtuk, hogy csak egy próbálkozásunk lehet és ha nem sikerül akkor több ezer km-ert hiába tettünk meg, ezért mindent egy lapra tettünk fel.

Kitaláltunk egy sztorit, miszerint mi egy Budapesti lány megbízásából szeretnénk megtalálni a volt párját, aki elcsábította és házassági ajánlat színlelésével pénzt csalt ki a megbízónktól.

A féltékenység és a női düh szikrái csillantak meg a volt élettárs szemébe, aki cifra káromkodások után azonnal megadta a mi emberünknek a címét. Amikor láttuk, hogy nyert ügyünk van kérdésekkel árasztottuk el. Válaszaiból megtudtuk, hogy a mindenki előtt titokban tartott Stuttgardi bérelt lakást több román bűnöző használja és innen szoktak betörésekre indulni.

Irány vissza Stuttgárd! Lakásba felmenve ott 3 rossz arcú román emberkét találtunk, de a mi emberünk nem volt köztük. Tisztába voltunk vele, hogy bűnözőkkel állunk szemben és minden pillanatban megváltozhat a velünk szemben állók magatartása ezért a kezdeményezést nem engedtük ki a kezünkből. Határozott fellépéssel közöltük velük, hogy gyilkossági ügyben keressük az emberünket és ha nem akarnak maguknak bajt, illetve néhány év börtön nyugalmat akkor azonnal elmondják, amit tudnak. Zavartan és egyben riadtan néztek egymásra és hevesen tagadták, hogy tudnának bármilyen gyilkosságról. Látva a kialakult helyzeti előnyünket elmondtuk, hogy tudunk a betöréseikről, de szerencséjük van mert minket csak a gyilkossági ügy érdekel ezért, ha most azonnal megmondják a társuk elérhetőségét akkor őket most futni hagyjuk, de ha nem akkor mindenkit viszünk be a rendőrségre.

Láss csodát egy perc múlva a kezünkbe a romániai címmel mentünk le a lépcsőházból. Örömünk csak akkor hagyott alább, amikor megnéztük a térképen, hogy Pitesti Bukarest mellett kutya messze volt.

Rövid tanácskozás után arra jutottunk, hogy ha már ilyen kalandos után megtudtuk a címet, akkor mit nekünk még néhány ezer km-er. Irány Pitesti!

Már csak fizetésre kellett bírni az emberünket, ami a vártnál könnyebb volt, mivel a régi jól bevált módszerünket vettük elő.

Az adóst sikerült meglepnünk az általunk beszerzett sok információval, majd mikor láttuk, hogy az adós lefagy, akkor megnyugtattuk, hogy mi nem vagyunk hatóság, nem akarjuk börtönbe juttatni, kizárólag azért a „csekély” pénzért jöttünk, amivel a mi megbízónknak tartozik. A nála lévő minden pénzt kirakattunk egy asztalra, de ez csak a tartozás kétharmadára volt elég.

Az emberünk égre földre esküdözött, hogy napokon belül szerez még pénzt, de tudtuk, hogy amint kilépünk a lakásból a pasas tovább fog állni. Ezért megkértük, hogy a nála lévő aranyékszereket adja át, amit először nem akart átadni, de megnyugtattuk, hogy visszakapja amint a teljes tartozását egy héten belül kifizeti. Szerintem ő is tudta, hogy ezt soha nem fog megtörténni, de olyan hatása volt a román politia emlegetésének, hogy rövid időn belül önként átadta az ékszereit.

Következő bloggomban elmesélem azt történetünket, amikor a munkánk során szlovák maffia barlangjába tévedtünk.