Egy igazán érdekes ügy!

Bárhol szóba kerül egy követeléskezelési eljárás – vagy ahogy csak népi nyelven hívják egy behajtás – az első, amit annak ellenzői felhoznak, hogy minek egy ilyen céget megbízni, hiszen nincs semmi jogosultságuk az adóssal szemben, azaz éppen annyit tudnak ők is tenni, amit te is.

Első hallásra még hihető is lehetne ezen megállapítás, de mint szokták mondani a részletekben van az igazság.

Élő példa erre a társaságunk egyik legsikeresebb ügye, amit ráadásul egészen különleges körülmények között értünk el.

Kaptunk egy megbízást egy magánszemély ellen, aki több mint 20 millió forinttal tartozott egy családnak, de esze ágában sem volt ezt megadnia. Ráadásul nem is egy sima kölcsönszerződés állt a jogügylet mögött, hanem egy megtévesztésre épülő csalás, ami miatt a megbízóink már rendőrségi eljárást is indítottak az adósuk ellen.

Elkezdtük a munkánkat, de pár hét elteltével a koronavírus miatt elrendelték a karantén szabályokat.

Nem titok, hogy a követeléskezelők cégek akkor tudnak a legjobban az adósra hatni, ha azzal személyesen találkoznak, sőt lehetnek olyan információk, melyeket csak a személyes kapcsolatfelvétel folyamán szerezhetők be.

Sajnos ezen lehetőségektől a koronavírus miatt mind elestünk, ráadásul kiderült, hogy az adóst nem csak a megbízóink jelentették fel, hanem még 5 folyamatban lévő eljárás van ellene és 11 db végrehajtást is indult. Mit mondjak, az esélyeinket nagyban korlátozták a fenti tények.

Természetesen az adós azonnal a koronavírusra hivatkozva minden személyes találkozót elutasított és a legkisebb mértékben sem mutatott fizetési hajlandóságot.

Kérdezték is a megbízóink, hogy ilyen esetben mit tudunk tenni?

Marad a telefonon történő megkeresés és a levelezést- válaszoltuk, mely válasz szemmel láthatólag nem nagyon tetszett a házaspárnak. A feleség meg is jegyezte, hogy ezen már ők túl vannak ezért szerinte lassan el is búcsúzhatnak a pénzüktől.

Ennek ellenére elkezdtük a telefonhívásokat, de az adós minden beszélgetésnél tőmondatokban válaszolt és amilyen gyorsan csak lehet rövidre zárta a beszélgetést. A hívásaink előtt mi gondosan megterveztük, hogy mikor milyen stílusba fogjuk azt lebonyolítani. Volt, amikor nyugodt és volt, amikor emelt hangvételben folyt a beszélgetés, mikor melyiket láttuk célravezetőnek. Közben figyeltük és dokumentáltuk az adós válaszait. Ennek során rájöttünk, hogy az adós a legkisebb keményebb hangvételt is támadásnak érez és azonnal agresszívvé válik, ami a tárgyalás végét vonja maga után.

Ezért stratégiát váltottunk. Elkezdtük ontani az e-maileket, melyekben nem csak a tartozásról tettünk említést, hanem minden olyan témáról írtunk, ami az adóst érdekelhette. Közben a megbízóinktól kapott információkat kevertük általunk kitalált dolgokkal.

pl: A megbízónknak volt egy érdekes megjegyzése az eljárást lefolytató rendőrtisztről és tudtunk egy nevet, akit az adós szintén becsapott. A levelezésben ezt úgy állítottuk be, hogy az adóst is érdeklő információt a másik megkárosított személytől kaptuk. Mivel az információ hiteles volt, ezért az adós joggal hihette azt, hogy mi sorra vesszük fel a kapcsolatot a sértettekkel és így mi vagyunk a köztes láncszem ő és a becsapott emberek között.

A levelezés témája is időközben 180 fokos fordulatot vett. A tartozás követelés háttérbe szorult és főleg az ő érdekei kerültek előtérbe. pl: közösen szidtuk a rendőrséget és hosszan ecseteltük azon „szegény” emberek sorsát, akiket a börtönbüntetés elszakított a szeretett családtagjaitól.

Egy hónap alatt 56 oldalnyi e-mail írtunk, amiről egy pszichológus könnyen tudna akár egy 200 oldalas tanulmányt is írni.

Az igazsághoz hozzá tartoz

ik, hogy az adós bizalmának elnyerése érdekében mi is kértünk segítséget egy szakembertől, amire szükség is volt, mivel az adós hozzáállása rendkívül hullámzott. Hétfőn mindent elutasított, szerdán vitatkozott, pénteken pedig már fogadkozott, majd következő kedden mindent felrúgva az ügyvédje kijelentése mögé bújva tagadott. Mi pedig csak, írtunk, írtunk és írtunk. Nem vitatkoztunk, csak sajnálkoztunk és vele nagyon együttérzően próbáltuk rávezetni a neki – és főleg nekünk – kedvező megoldásra.

Egy hónap után minden külö

nösebb előjel nélkül az adós – csak a mi megbízónknak – az utolsó forint tartozását is kifizette.

Az örömhír hallatán a megbízónk hölgy tagja könnyes szemmel ugrott a nyakamba és azt hajtogatta, hogy ilyen nincs, ezt nem hiszi el.

Ezen megtörtént esetből is hűen tükrözi, hogy az adós álláspontjának megváltoztatása sokszor egy hosszú folyamat, ami szaktudás és sokévnyi tapasztalat nélkül nagyon kis eséllyel lehet megvalósítani, még ha telefonálni és levelet írni mindenki tud.

Ráadásul mi éppen azt tettük amitól a megbízóinkat óva intünk, hiszen, ha a megbízó kezd bizalmaskodni az adósával, azzal magának több kárt okoz, mint hasznot. Ezért is jó egy elfogulatlan, kívül álló társaság bevonása, mert saját ügyünkben mindig elfogultak leszünk, ami megnehezítheti a pénzünk visszaszerzését. Gondoljunk bele, hogy a perbe fogott ügyvédek is a bíróság előtt egy másik ügyvéd segítségével járnak el, pedig ők is ugyan úgy ismerik a jogot és képviselhetnék magukat, de mégis hatékonyabb megoldás egy harmadik személyen keresztül érvényesíteni az érdekeinket.