Előző cikkünkben megtudhattuk, hogy érdemes minél hamarabb eljárást indítani a pénzünk visszaszerzésére.
Ezen felismerés után jön a rossz hír. Minden eljárás pénzbe kerül. Persze mindig vannak és lesznek is, akik nem akarnak semmilyen költséget vállalni és jön a legveszélyesebb tévhit.
„Én is megtudom keresni a visszafizetéstől elzárkózó adósom és képes vagyok olyan határozottan fellépni vele szemben, mint egy követeléskezelő cég, így még pénzbe sem kerül a követelésem érvényesítése! „
Két megtörtént esettel tudom a legjobban szemléltetni, hogy ez mennyire veszélyes.
Évekkel ezelőtt több előadást tartottam különböző céges rendezvényeken, ahol mindig próbáltam az előadásomat színesíteni egy-egy pénzbehajtási akcióink történetével. Egy ilyen előadás alkalmával lépett hozzám egy nagydarab, szakállas cégvezető és fülig érő mosollyal invitált egy kávé meghívásra.
- Gyere meghívlak egy kávéra, mert nélküled soha nem kaptam volna vissza a pénzem!
Először nem értettem, hiszen a cégétől nem kaptunk megbízást, de ő gyorsan folytatta.
- Mindent úgy csináltam, hogy te az előző eladásodkor elmondtál. Elmentünk az adósomhoz, kicsit megszorongattuk, aki egyből kifizette a tartozását.
Kérdésemre elmondta, hogy alkalmazta azon módszerünket, hogy nem az irodában, hanem az adós lakásán kell kényelmetlen helyzetbe hozni az adóst, ezért hárman meglátogatták az adóst. Először csak a feleség volt otthon, de ők bementek a lakásba és azt mondták, hogy innen addig nem mennek el, amíg a tartozást ki nem fizetik. Láss csodát 4 óra várakozás után borítékban hozta az pénzt az adós.
- Na mit szólsz, ügyes voltam? Visszajött a pénz és még sikerdíjat sem kellett fizetnem! –büszkélkedett
Gratulálok – mondtam, de azt tudod, hogy amit tettél azt a bíróség általában 4 év letöltendő börtönbüntetéssel szokta jutalmazni. Az eddig magára büszke cégvezető elfehéredő arcát látva folytattam. Az adós sérelmére önbíráskodást, a családtagja sérelmére személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést követtél el, amivel veszélybe sodortad magadon kívül a családod megélhetését és a cégedet, ami lehet, hogy 4 év múlva vezető nélkül csődbe jutna.
A cégvezető ekkor döbbent rá, hogy milyen óriási kockázatot vállalt.
Másik alkalommal a személyesfelkeresést végző csoport kénytelen volt a megbízót magukkal vinni, mert csak ő tudta megmutatni, hogy az ország másik végébe elmenekülő adós tartózkodási helyét. A lakásba bemenve az adós elnézést kért és egy percre átment a másik szobába, majd visszajövet elkezdte provokálni a megbízót. A megbízónak sem kellett több a munkatársaim árnyékából felbátorodva visszaszólt az adósnak. A munkatársaim azonnal kapcsoltak és leállították az adóst, majd többször kihangsúlyozták, hogy mi nem értünk egyet az elhangzott fenyegető mondattal és nem ezért vagyunk itt.
Az eset után néhány nappal egy benzinkúton véletlenül összefutottam az adós jogi képviselőjével, akit egyébként régebbről jól ismertem. Mosolyogva mondta, hogy piszkos szerencsénk volt, mert az ügyfele a zsebében lévő telefonnal rögzítette az ott elhangzottakat és ha a helyszínen nem kapcsolunk egyből, akkor most nagyon nagy bajban lennénk.
Én is mosolyogva válaszoltam: Ez nem szerencse volt, hanem profizmus.
Ezekből is látszik, hogy a pénz visszaszerzésénél elég egy rossz mondat és már meg is valósítottak egy súlyos börtönévekkel fenyegető bűncselekményt.
Mint már az előző cikkünkben is ajánlottuk, ha kintlévőségünk keletkezik, akkor szólítsuk fel az adóst. Lehet először szóban, majd írásban is, de ha az adós elzárkózik a kifizetéstől, akkor a saját érdekünkben ne mi akarjuk eljátszani a pénzbehajtó szerepét.
Következő részben megnézzük, hogy ha már eldöntöttük, hogy lépéseket teszünk a pénzünk visszaszerzésére akkor kihez érdemes fordulni, egyes eljárásoknak mi az előnye és a hátránya.
