Tévhitek és a valóság a pénzünk visszaszerzésének lehetőségeiről! 2.rész.

Előző cikkünkben eloszlattuk azt a tévhitet, hogy a követeléskezelési eljárás veszélyes, törvénytelen dolog.

Nézzük a következő tévhitet:

  • Jobb a békesség és inkább szépszóval próbálom az adósomat fizetésre bírni, mint bármilyen eljárást indítani az adósom ellen, ami a haragját is kiválthatja és akkor tényleg soha nem fog fizetni.

Annak ellenére, hogy első hallásra még érhető is lenne okfejtés, a leggyakoribb és a létező legnagyobb hiba, amit a hitelező elkövethet.

Lehet szépszóval felhívni az adóst a teljesítésre egy vagy két alkalommal, de maximum 30 napon belül. Ezt követően a saját érdekünkben lépnünk kell. Ki kell választani azt az eljárást, ami a mi ügyünkben a leghatásosabbnak látszik és haladéktalanul el kell indítani.

A követelés hatékony érvényesítése érdekében ez a legfontosabb.

Az adósnak pedig az, hogy ez ne történjen meg. A legtöbb adós ismeri azt a mondást, hogy aki időt nyer az életet nyer. Éppen ezért elkezdődik az ígérgetés.

„holnap, holnapután, egy hét múlva…. már majdnem meg van a pénz már csak egy hónapot kell várni……. tudom, hogy megígértem, de közbejött valami, de te leszel akinek a leghamarabb megadom..stb”

Sok hitelező pedig a saját érdekét is figyelmen kívül hagyva bedől az adós ígérgetésének. Elindul az idő is, ami az elévülésig ketyeg, majd az elévüléskor, mint egy szappanbuborék szétpukkan az egész. Volt követelés, nincs követelés.

Ráadásul a jogszabályok is változtak, amik az elévülésre vonatkoztak. Régebben elég volt egy tértivevény levélben felszólítani az adóst és egyből újra indult az elévülési idő. Ez most már megszűnt, kizárólag a már jogerőre emelkedett végrehajtás megkezdése szakítja meg az elévülést.

Ezért most még hatványozottabban fontos, hogy időben lépjünk, mert a jövőben egyre több adós fog időhúzásra játszani és sajnos egyre több hitelező soha nem fog a pénzéhez jutni.

Mindezeken felül az a legvérlázítóbb az ilyen ügyekben, hogy az adósok nagy többsége tudna fizetni, csak nem akar. Amikor mi a követeléskezelési eljárásunk során megkeressük az adósokat és megkérdezzük, hogy miért nem vett fel eddig hitelt, vagy miért nem adta el és cserélte kisebbre a kocsiját, csak hümmögés és zavart válaszokat kapunk. Persze nekünk ilyenkor egyértelmű, hogy az adós csak azért nem fizetett, mert éppen a hitelező hagyta, hogy ne fizessen, ő pedig élt /visszaélt/ ezen lehetőséggel.

Következő részben megnézzük, hogy ha már eldöntöttük, hogy lépéseket teszünk a pénzünk visszaszerzésére akkor mit kerüljünk el, amivel még nagyobb bajba keverhetjük magunkat.