/4.rész/
A következő történet elején szükséges megjegyezni, hogy cikksorozatunkkal senkit nem kívánunk lebeszélni az igazságszolgáltatás egyes hatóságainak igénybevételéről. Sőt sokszor a hozzánk forduló ügyfeleket – az ügyük jellege miatt- mi irányítjuk az illetékes hatósághoz.
Az alábbi történetünk is megtörtént esetről szól. Az ügy határozatai irattárunkban bármikor visszakereshetőek.
Nem is olyan régen történt, hogy egy honpolgárunk a sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt a rendőrséghez fordult és feljelentést tett. Az ügye kifejezetten egyszerű jogi megítélésű volt, ezért úgy gondolta, hogy záros határidőn belül a rendőrség lefolytatja az eljárást és vádemelési javaslattal lezárják az ügyét.
Tévedett!
A rendőrség szinte minden létező szabályt és törvényt megszegve tussolta el az ügyet. A törvényben rögzített 3 nap helyet 8 hónap múlva próbálták a nyomozás mellőzésével az eljárás lefolytatását megtagadni. Közben szándékosan félretájékoztatták a feljelentőt, majd mikor nem sikerült megtagadni a nyomozást, akkor azt a feljelentő kihallgatása nélkül a nyomozásnak nem nevezhető látszat eljárást lezárták, miközben a feljelentőt minden jogától megfosztották.
Bár a feljelentőt megpróbálták a panaszjogától is megfosztani ő nem hagyta magát és a törvényben meghatározott ügyészségen panaszt jelentett be, de a legnagyobb megdöbbenésére az ügyészség befogta szemét és fülét és nem volt hajlandó az egyértelmű törvénysértéseket kivizsgálni. Talán erre szokták mondani, hogy holló hollónak nem vájja ki a szemét.
A sértettünk nem hagyta magát és az eljáró hatóság ellen minden bizonyítékot csatolva feljelentést tett, de ekkor jött az újabb meglepetés. Itt sem kívánták meghallgatni, hanem egy határozattal lezárták az el sem indított nyomozást.
Ekkor értette meg a hatóságokkal elkeseredett csatát vívó feljelentőnk, hogy itt nem nyerhet. A rendszer mindig megvédi önmagát. Hiszen hiába van igaza, ha a hatóság valamit el akar tussolni, akkor azt büntetlenül megteheti.
Hatóság által elkövetett bűncselekményben indult /vagy nem indult/ eljárásban pedig maga az állam a sértett, így az állam egyik hatósága dönt a másik hatóság eljárásáról, amelyben a feljelentőnek már sem beleszólása, sem panaszjoga nincs.
Mint a cikk legelején megjegyeztem, vannak ügyek ahol megkerülhetetlen a hatósági eljárás és feltehetőleg az ügyek többségében a hatóságok jogszerűen járnak el, de tagadhatatlan, hogy egyes esetekben törvénysértő eljárások és döntések születnek, ami ellen az ember nem sokat tehet.
Ráadásul sokan nem is tudják, hogy egy rendőrségi eljárásnak nem az az elsődleges célja, hogy az okozott kár a feljelentőnek megtérüljön. Sok esetben több éves bírósági tárgyalás után, még külön polgári pert kell kezdeményezni a károkozó ellen.
Közben az évek szállnak, a kiadások – perköltség, ügyvédi költség, végrehajtási költség – nőnek. Ráadásul nem is kevesen vannak akik, sikeresen járja végig a hatósági utat és a végég a kezükben lévő jogerős ítélet után sem kapják meg a pénzüket.
Egy általunk ismert idősebb ügyvéd szokta erre mondani, hogy ” jobb ma egy biztos megegyezés, mint egy évekig eltartó bizonytalan kimenetelű pereskedés.”
