Nincs Igazság!
/1.rész/
Szerintem azzal senkinek nem mondok újat, hogy Magyarországon rengeteg személynek tartoznak kisebb nagyobb összegekkel. Egyeseknek cégek, másoknak magánszemélyek nem akarják megfizetni a jogos követelésüket.
Ilyen esetekben több lehetőség is van, hogy a pénzünket visszaszerezzük. Vannak, akik különböző hatóságokhoz fordulnak, majd mikor ennek ellenére nem kapják meg a pénzüket akkor szokott kitörni belőlük a panasz és mondják sokan, hogy: NINCS IGAZSÁG!
A legszomorúbb, amikor azt hallom, hogy: ha előre tudtam volna, akkor egészen máshogy csináltam volna, amivel időt, pénzt, bosszúságot spóroltam volna meg magamnak.
Jelen cikksorozatunkban több olyan esetet fogok leírni, mely esetekben az igazság sokszor útközben elveszett, de a történetek megismerésével annak olvasója végül mégis közelebb fog kerülni a helyes úthoz.
Az emberek többsége abban a tudatban van, hogy ha igaza van, akkor egészen biztos, hogy a per végén az ítélet is a vélt igazát fogja alátámasztani, ami egy cseppet sem biztos.
Talán kezdjük azzal, hogy a jog egy nagyon összetett és bonyolult tudomány, amit egy egyszerű honpolgár nem mindig fog megérteni. Ellenben van, amikor a személyek jogérzete egybe esik az objektív igazsággal, mégis elveszti a pert.
Az alábbi történet pont egy ilyen esetről szól:
Cégünket munkáját segítő és sokszor ügyfeleinket képviselő ügyvédnő egy egész napos tárgyalás után kicsit szomorkás hangulatban érkezett vissza irodánkba. Ez már csak ezért is szokatlan volt, mert a tárgyalásokról az amúgy nagy tárgyi tudású és kifejezetten éles eszűnek mondható ügyvédnő általában a megnyert perek után mosolyogva szokott visszaérkezni.
Rá is kérdeztem, hogy mi történt: elvesztetted a pert?
Nem, most is nyertem – jött a válasz.
Csodálkozó tekintettem látva, folytatta:
csak nem nekem kellett volna nyernem, mert a felperesnek volt igaza, de szakmailag gyenge volt az ügyvédjük.
Mivel tudtam, hogy több tízmillió forint volt a tét, egy naív kérdést tettem fel:
…és ilyenkor nem lehet súgni vagy segíteni az ellenérdekű felet képviselő jogász kollegának.
A szigorú válasz nem késett:
Áááá, dehogy én azt vállaltam, hogy a legjobb tudásom szerint képviselem az ügyfelemet, arról nem tehetek, hogy a másik fél nem rendelkezett ilyen tudással.
Van egy érzésem, hogy a másik fél a mai napig nem érti, hogy miért nem nyerte meg a pert és bukott el rengeteg pénzt, amikor igaza volt.
Ilyenkor egy öreg ügyvédúr bölcsességét jut eszembe, aki a következőt mondta.
„Nem mindig az nyeri meg a pert, akinek igaza van, de aki megnyeri a pert, annak igaza van.”
A folytatásban ettől durvább és meghökkentőbb esetek fognak következi a tartozás visszaszerzésére tett félresikerült kísérletekről.
